Gumiból készül a legújabb törvény
Magába szippant a gyalázat-örvény
Pőre az ország, retkes a lába
Gyalog járatják iskolába
Acélból épül a legújabb börtön
Nem akad párja kerek e földön
Messzire csorog kínjaid vére
Emberhúst eszünk végül ebédre
Csalásból készül a legújabb fáklya
Sötét fényt áraszt látó világba
Forró a mákony, hatásos méreg
Elhiszed még, hogy magadtól kéred
Jelenből készül a vágyott holnap
Ostobaságért fiak lakolnak
Tétlenül fekszünk vetetlen ágyra
Virágot szórunk bűzös mocsárba
Hajnalban épül a legújabb fegyver
Valaki alszik, valaki felkel
Haragod kútja képtelen mély
Magad leszel a végső esély
Székely-Máté László
Category: Műfajok
A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.
-
Valaki alszik
-
Tinta
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
PETHŐ N. GÁBOR:
TINTA
K
János nyugalmazott főadóellenőr szo-
rongva ült az íróasztalánál, és hiába ment
ugyan a légkondicionáló, igencsak verej-
tékezett. Volt miért aggódnia. Utódja,
aki teljes vizsgálatnak vetette alá az előző
állomány tagjait, terhelő bizonyítékokat talált arra
nézvést, hogy a hosszú évek során bizony szép kis bi-
rodalmat építhetett fel az így-úgy korrupciós ügyle-
tekből, elsikkasztott, illetve jogtalan vagyonelkobzá-
sokból származó pénzekből.
Ügyvédjének próbált levelet írni, de csak nem jöt-
tek tollából a szavak. Régimódi ember lévén olyan tí-
pusú töltőtollat használt, aminek hegyét a tintásüveg-
be mártva tudta megtölteni. Egész életében hazudott,
tökélyre fejlesztette a megtévesztést, munkahelyén,
családján belül egyaránt. Most mégis megbicsaklot-
tak az ujjai. Túl sok és pontos bizonyítékkal találta
szembe magát, melyek mind ellene szóltak. Mindig
csak megkezdett mondatokra futotta, még az „igaza”
melletti érvelés is kínszenvedést okozott neki, hol-
ott ezt az ügyvédet is súlyos pénzösszegekkel győzte
meg: védje őt. Az ominózus jogász ugyan felajánlotta,
hogy megszerkeszti helyette védekező levelét, de ezt -
Gyerekkor
Mint zizegve fölborult bogarak:
csapkodó kezeim vésik az elhagyott eget,
fekszem a fölmagzott fűben hanyatt.
Felhőkre írok, írom, ami még megmaradt,
ha bármi ittmaradt abból a bámész korból.
Vagyok a hátán, gazok közt álmodó gyerek,
vagyok a rét, sáros folyó, vagyok a lent,
ki álmodott odafönteket nézeget.
Fekszem kiterítve, bárányok lépnek kezemre,
tenyeremben sárból szakadó lepkék.
A teremtő gömbölyödik fölnyílt szememre,
alszik kedvesen, magyarázattá felejtett emlék.
Pók szövi bábbá az időkben forgó bogarat.
Lehetnék, aki vagyok. Aki mindvégig ittmaradt.
Fábián István -
Bronzba Rejtett Párbeszéd
K
olodko Mihály Ungváron született és nőtt fel.
Művészi érdeklődése miatt édesanyja művé-
szeti középiskolába íratta be. Itt ébredt rá a
formák iránti szeretetére, és hogy a szobrá-
szat az, amivel foglalkozni szeretne. Ezért a
Lembergi Művészeti Akadémián monumentális szobrá-
szatot kezdett tanulni, és 2002-ben diplomát is szerzett.
Eleinte Ungváron készített kültéri szobrokat, de egy idő
után világossá vált számára, hogy az ország és a világ
megváltozott, már nincs szükség hatalmas szobrokra.
Kezdenie kellett valamit a rengeteg ötletével, és a meg-
szerzett tudásával. Arra jutott, hogy zsugorítania kell a
szobrait, hogy sokkal kevesebb anyagból, és saját erőből
el tudja készíteni őket. Titokban, apró szobrokkal lepte
meg szülővárosát, majd 2017-ben családjával együtt Ma-
gyarországra költözött. Az első szobra, amit a budapesti-
eknek készített, meghatározó gyerekkori élményének figu-
rája, a Főkukac volt. A szobor készítésekor nem ismerte
Csukás Istvánt sem Sajdik Ferencet.
„Gyerekkori eszemmel úgy fogadtam
el, hogy a mesék csak úgy vannak. Úgy
tekintettem rájuk, mint a templomba
belépő az ikonokra. Senki nem kérde-
zi, hogy az ikont ki festette, sőt a festők
nem is írják alá, úgy tartják, hogy az is-
ten irányítja őket.”
Később megismerkedett az alkotókkal, és egy kis
szobrot Sajdik Ferencen keresztül Csukás Istvánnak
ajándékozott.
Mihály vizuális világban nőtt fel, nagymamája
meséire támaszkodva, meg rádiójátékok hatására, a
fantáziája képeiből alkotott világot. Gyerekkorában
nem olvasott magyarul, de nézte az ott is fogható
magyar meséket a tv-ben. A Főkukacot is a rajzfilm-
sorozatban szerette meg.
„Nagyon tetszett, hogy őt nem meget-
ték a halak, hanem szerették. Nem az a
folyamat volt, hogy megölnek, megesz-
nek, hanem barátságban, beszélgetés-
sel töltötték az időt.”
Mára már rengeteg apró Kolodko szobor látható
Budapesten. Vácon és Veszprémben is vannak, de
külföldi városokban is lecsapott a gerillaművész.
Hamarosan megismerték őt az emberek, megsze-
retté -
Menyecske
Nincs kapu, a kerten át megyek hozzá
mondjuk a nevünket, én még, hogy mi járatban
két varkocsba font haja meztelen vállára lóg
ahogy megáll a forgótárcsás mosógép mellett.
Zsinóron érkezik az áram a kalyibából
a meghagyott akácos árnyékában
szemeim fulladoznak szétázott kezein
kislányos csípőjén, a nyakán a forradáson
történeteket gyártok a születésére
a zománcozott lavórban még az ágynemű dagad
az akácokra erősített kötélen lebeg
a mára már elszámolt idő.
Magamban mormolom a mosónők korán halnak…
ő alig múlt tizenhat
még nincs fogalma róla
hogy mutatkozott be nekem.
Szép Borbála
89.
Megint öngyilkos
lett egy csótány! Hullája
kólámban lebeg.
90.
Vécé – bedobták…
Kiszedem…Csövest
kurvaanyázok…
91.
A rádióhang
áttör a falon. Csak így
tud elaludni.
92.
Diszkréten rám tört.
Majd leestem ültömben…
Erőlködhetek.
93.
Tiltott érzelmek!
Méregfogam kihúztam.
Inkább kihíztam…
94.
Kell tisztaság, rend.
Felszólító mondatok
a vécé ajtón.
95.
Küszködöm. Küzdök.
Mások jóindulata
tart itt e földön.
96.
Tartjuk magunkat.
Diszkrét kétségbeesés
ül az arcunkon. -
Se sürgetni, se késleltetni
Töredékes, naplószerű vers a költészet elkerülhetetlenségéről és a jóvátehetetlenségről.
-
Gyáli úti pillanatok (Haiku-lánc 73-80.)
Nyolc haiku a szegénységről, jövőfélelemről, lopásról és a számítógépes menedékről.
-
Egy balatoni hétvége margójára
Személyes hangú beszámoló a Fedél Nélkül balatonakarattyai nyári táboráról, közös főzésekről, kirándulásokról és emberi találkozásokról.