Befőttesüvegben egy szál rózsa,
ok mindig van erre elegendő,
miközben a Sors régóta adósa,
a virág szépsége egyfajta csengő,
hiszen élni akarása
elfogyott mondatok mentén is jelez,
tapossa a sarat, a mocsarat,
de akkor is vágyik, mikor süppedez.
A tisztaság nem pénzkérdés,
egy döntés, egy dac csupán,
és persze egy míves faragás
a végzet trónusán.
Befőttesüvegben egy szál rózsa,
ami valamit azért kifelé is jelez,
hogy van élni akarás,
s a szépség látványával hitelez.
Jóna Dávid
Category: Műfajok
A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.
-
Befőttesüvegben egy szál rózsa
-
Szerepek
Emberes zsebek rejtenek csendesen keserves kereseteket,
embertelen zsebesek metszve zsebeket, elemelnek
keservesen keresetteket,
kegyetlen zsebesek telve, tele zsebbel, zsebekbe keveset tesznek,
egy-egy keserves keresetet,
üvegzsebesek tesznek zsebre kegyetlen zsebeseket,
ezzel nem keresve keveset,
verhetetlen zsebesek szenvtelen tesznek zsebekbe, keresve
üvegzsebes kegyeket,
engedelmes zsebekbe, ezzel egyre kevesebbet helyeznek!?
Lesznek seregekben vesztesek, mert kenyeret keresnek!
Gránitz Miklós -
Ősz
az őszi nap utolsót pislantott a határ túloldalán lustán elterülő belorusz tájra
amikor a varsói busz begördült a városka főterére a szálloda előtti teraszon
néhány vendég iddogált kánkán a mongol csempész lecammogott a járműről
ferde szemével ádást és tuhát kereste de a fiúk csavarogtak valamerre
Alus Dozentinnen
2021. szeptember, harmadik díj -
Bronzba Rejtett Párbeszéd
K
olodko Mihály Ungváron született és nőtt fel.
Művészi érdeklődése miatt édesanyja művé-
szeti középiskolába íratta be. Itt ébredt rá a
formák iránti szeretetére, és hogy a szobrá-
szat az, amivel foglalkozni szeretne. Ezért a
Lembergi Művészeti Akadémián monumentális szobrá-
szatot kezdett tanulni, és 2002-ben diplomát is szerzett.
Eleinte Ungváron készített kültéri szobrokat, de egy idő
után világossá vált számára, hogy az ország és a világ
megváltozott, már nincs szükség hatalmas szobrokra.
Kezdenie kellett valamit a rengeteg ötletével, és a meg-
szerzett tudásával. Arra jutott, hogy zsugorítania kell a
szobrait, hogy sokkal kevesebb anyagból, és saját erőből
el tudja készíteni őket. Titokban, apró szobrokkal lepte
meg szülővárosát, majd 2017-ben családjával együtt Ma-
gyarországra költözött. Az első szobra, amit a budapesti-
eknek készített, meghatározó gyerekkori élményének figu-
rája, a Főkukac volt. A szobor készítésekor nem ismerte
Csukás Istvánt sem Sajdik Ferencet.
„Gyerekkori eszemmel úgy fogadtam
el, hogy a mesék csak úgy vannak. Úgy
tekintettem rájuk, mint a templomba
belépő az ikonokra. Senki nem kérde-
zi, hogy az ikont ki festette, sőt a festők
nem is írják alá, úgy tartják, hogy az is-
ten irányítja őket.”
Később megismerkedett az alkotókkal, és egy kis
szobrot Sajdik Ferencen keresztül Csukás Istvánnak
ajándékozott.
Mihály vizuális világban nőtt fel, nagymamája
meséire támaszkodva, meg rádiójátékok hatására, a
fantáziája képeiből alkotott világot. Gyerekkorában
nem olvasott magyarul, de nézte az ott is fogható
magyar meséket a tv-ben. A Főkukacot is a rajzfilm-
sorozatban szerette meg.
„Nagyon tetszett, hogy őt nem meget-
ték a halak, hanem szerették. Nem az a
folyamat volt, hogy megölnek, megesz-
nek, hanem barátságban, beszélgetés-
sel töltötték az időt.”
Mára már rengeteg apró Kolodko szobor látható
Budapesten. Vácon és Veszprémben is vannak, de
külföldi városokban is lecsapott a gerillaművész.
Hamarosan megismerték őt az emberek, megsze-
retté -
Menyecske
Nincs kapu, a kerten át megyek hozzá
mondjuk a nevünket, én még, hogy mi járatban
két varkocsba font haja meztelen vállára lóg
ahogy megáll a forgótárcsás mosógép mellett.
Zsinóron érkezik az áram a kalyibából
a meghagyott akácos árnyékában
szemeim fulladoznak szétázott kezein
kislányos csípőjén, a nyakán a forradáson
történeteket gyártok a születésére
a zománcozott lavórban még az ágynemű dagad
az akácokra erősített kötélen lebeg
a mára már elszámolt idő.
Magamban mormolom a mosónők korán halnak…
ő alig múlt tizenhat
még nincs fogalma róla
hogy mutatkozott be nekem.
Szép Borbála
89.
Megint öngyilkos
lett egy csótány! Hullája
kólámban lebeg.
90.
Vécé – bedobták…
Kiszedem…Csövest
kurvaanyázok…
91.
A rádióhang
áttör a falon. Csak így
tud elaludni.
92.
Diszkréten rám tört.
Majd leestem ültömben…
Erőlködhetek.
93.
Tiltott érzelmek!
Méregfogam kihúztam.
Inkább kihíztam…
94.
Kell tisztaság, rend.
Felszólító mondatok
a vécé ajtón.
95.
Küszködöm. Küzdök.
Mások jóindulata
tart itt e földön.
96.
Tartjuk magunkat.
Diszkrét kétségbeesés
ül az arcunkon. -
A vihar
sebet metsz a fák testére
ág bogára felhő feszül
megszületni készül s délre
harangszóval utcákra ül
fekete mint letűnt emos
ég fülére varjú akad
ott lóg amíg mindent elmos
alatta a gyors zivatar
akkor leszáll a vállamra
s károgva szívembe hatol
megszokta hogy odabent is
miattad sok vihar tarol
Bara Anna -
Látlak Tengeribetegség ((részlet))
10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
VONNÁK DIÁNA:
LÁTLAK
TENGERIBETEGSÉG
(részlet)
N
em így képzeltük az indulást. A taxi el-
ment, itt pedig csak egy pár semmitmon-
dó irodaépület áll. Körülöttünk szinte
sivatagi pusztaság, leér az autók kerekéig
az ég, az út fölött a benzingőzben déli-
báb remeg. Tábla, kiírás sehol. A forgalomtól a fölve-
rődött sódernek nincs ideje leülepedni, a por megül a
pórusainkban, a körmeink alatt. Anyáról ordít, hogy
utálja az egészet. El se hiszem, hogy közel van a ten-
ger, ez inkább olyan, mint a vadnyugat, mondja, aztán
megemeli a napszemüvegét, és letörli az izzadságot az
orrnyergéről. Mi van, undorító vagyok?, kérdezi ne-
vetve. Makulátlan rajta minden.
– Nyugi, mindjárt jobb lesz, biztos van légkondi.
Legalábbis remélem.
Ezt rossz hangsúllyal mondtam, gyanakvóan néz.
Felpattintok egy sört, idegesít a melltartóm a hőség-
ben. A látszat ellenére jó helyre jöttünk, itt van az
utasfelvétel: tucatnyi ember lézeng, bőröndökkel. Éles
nevetések csapnak fel, az utasok mustrálják egymást,
igyekeznek helyezkedni. Nem tudni még, melyik po-
zíció lesz a legelőnyösebb az induláskor, mindenki
éber. Megállunk, a bejárattól pár méterre húsos, at-
létatrikós férfiak torlaszolják el a feljárót. Sámlikon
ülnek egy körben, azt hiszem, románul beszélnek. A
sarkon hirtelenszőke család topog, a tinédzser lány
barátja is velük van, fekete rasztájától alig látni az ar-
cát, kényszeres, figyelmetlen mozdulatokkal keleszti
a hájat a lány csípőjén, az apáva -
KÁZÁ NOVÁ
2. rész
Átkozottul biztos nem is merem leírni emlékirat leirat felirat
sóhajok kerek női vállak nagy nagy tudora lennék szíves
engedelmükkel lorca szele lorca tornya neruda és devecseri
meztelen istennője szemölcs hátán szemölcs szépészeti szatír
szikéje ritkán alszik nincs az a pénz van az a tintahalas fekete
rizottó akár rizzo felügyelő a nagylábú albertone herceg a tosz-
kán akcentust lexikát grammatikát bújja mi venetóiak csak
mosolygunk lagúna diszkrét bája unom a babám fokhagymás
csókját ezért nem fizetek egy petákot sem kérem a panaszköny-
vet stabat mater most aztán legalább minimo calculo két liter
vörösbort kellene meginnom hogy leöblítsem szóval a kerek
vállaknál tartottunk egy neves cseh szerző vesd össze bohém
bibliotéka idős sánta gondnoka tehát egy bambino di praga
1947-ből azt terjeszti hogy nem csak kerek vállak hanem láss
csodát kerek mellyek és kerek farok is léteznek ez olyan csodá-
latosan gyönyörű hogy rögvest elbőgöm magam ámen…
Burstyn Budapest Bernstein Emil
Kelemen Ilona Cikka: A várandós -
Ja… Tényleg!
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
BUKSIKA:
JA… TÉNYLEG!
A
gondolatok kavarognak a fejemben és mi-
vel mással nem igazán szoktam beszélgetni,
ezért magamban merengek. Azon voltam
az utóbbi időben, hogy a negatív gondo-
lataimat próbáljam pozitívvá változtatni
és nyitni az emberek felé, de nem igazán megy. Meg kell
állapítanom, hogy bizonyos időnként egészen bőbeszédű
tudok lenni, utána jó hosszú időre bezárok. Bár sokszor
ezt mások nem így élik meg, mert azért sosem szoktam
annyira elbújni, hogy ne vegyenek észre.
Vidéki nagyvárosban születtem, legalábbis nekem nagy
volt, annak tűnt mindaddig, míg gyerekkoromban nem
jöttünk fel a fővárosba színházi előadásra. Az ötödik kerü-
letben voltunk a Petőfi Sándor utcában. Az előadásra már
nem emlékszem, sőt szerintem hazafele se igazán, mert
bennem csak a gyönyörű, felfoghatatlan, felülmúlhatat-
lan, fényben úszó vár, a Duna és a hidak maradtak meg.
Ekkor elhatároztam, hogy én itt fogok élni, lesz, ami lesz.
Sikerült is!
Szerettem Vásárhelyt is nagyon. Sok-sok barát, rokon
él itt még ma is és időnként hazalátogatok, és nem látom
a régi fényét, azt a varázst, amit anno adott. Szomorú
mennyire elhanyagolt lett annak ellenére, hogy megépült
az elővárosi vasút és összeköti a megyeszékhellyel. Tiszta
betondzsumbuj lett a városból, a belvárosból eltűntek az
öreg akácfák, ahol régen hűsöltünk. Maradtak a városszéli
kis proletár házak és az óriási üresség, mert a fiatalok so-
kan elvándoroltak. Hihetetlen, hogy a 14. században