Category: Műfajok

Bocsáss meg anyám, hogy így kibeszéllek:
emlékszel? – ötvenhat októbere volt.
Fényes selymek feszültek őszi szélnek,
de áru híján korán bezárt a bolt
falunkban.
Velem vajúdtál. – ott kint a sors vajúdott,
s a szülőotthon sápadt, meszelt falán
a petróleumlámpa lepke fénye
egy jobb jövőről álmodott talán.
De nem neked.
Nekem se, hidd el, őszintén beszélek:
a születni vágyónak is fáj a létezés,
ha vérben, mocsokban, kínban sír fel a lélek.
Ma már a sírod felett gondolkodom:
ötven év eltelt, s látod, ez is kevés
volt megvallanom.
Nehéz szülés volt. – így mesélted el,
örömtelen. Csak szenny és gyötrelem.
A rossz fiú ki megszületni rest,
lyuk a zászlón. Anyját megkínzó idegen.
Ne haragudj! –
nem késő, bocsásd meg ezt nekem!
Ötven év, ó édes istenem!
Lehetne ünnep is, de csak űr a lelkemen,
ki úgy vagyok itt, mint a meztelen csiga:
házatlan hazáját, hazátlan házát kereső
őskövület, a múltba zárt jövő,
anyjának százszor átkozott fia!
Te sírba mentél, míg én itt ragadtam,
hazát cseréltem, pedig csak helyben maradtam:
lyuk a zászlón, amin átfúj a szél.
Valami hiánya ötven éve él.

A csillag halvány fénye ring a hullámokon.
Behunyt szemmel pihen, mert elfáradt nagyon.
Oly hosszú volt az út az égi téren át,
Kerülve kósza üstökösnép szikrázó záporát…
Úgy vágtatott, mint szilaj, játékos kiscsikó.
Röpült, hisz fürödni hívta őt a földi tó!
S most, hogy lemosta a hosszú út porát,
Nyújtózva hallgatja a békák kórusát.
Bókolva hajlong a nádas. A langyos esti szél
Virágillattal telt rétekről mesél.
A sok csillag-társ fent, – megannyi lampion
Fényesen köszön rá az égbolt-ablakon.
Ezüst színt hint a tóra a vándor telihold.
Lábujjhegyen oson egy álomőrző kobold.
Elalszik a csillag, lehunyja sugarát,
Éji manó vasalja a szikkadt űrruhát.
A HÉT ALKOTÓJA: LEÉ JÓZSEF
Juhi munkája 2021. augusztus, harmadik díj
Leé József: Bánom is én
című kötete újra kapható.
Keresse terjesztőinknél vagy
szerkesztőségünkben!

Íródott a budai alsó rakparton 2021. június 26-án
Kihűlt ágyakra
Mit tegyek még,
hogy kicsit szeress?
Nem túlságosan, hidd el,
épp csak, hogy érezzem!
Én már nem vágyom hatalmas
vágyakra,
jól belémvésődött, kihűlt ágyakra,
csupán egészen finoman szeress;
ha az a kívánságod,
kevesebbet ölellek,
a csillagoknak csak a felét
teszem az öledbe…
Könyörgöm, most ne lökj le innen,
ahol vagyok,
épp csak, hogy érezzem a lelkem,
mit lelkedhez ragaszthatok.
Semmi baj sem…
A hullámok csapkodják a sziklákat,
elsuhanó autók reflektorfényei
vakítanak oldalról,
de nem félnél,
mert közben kacsák szállnak le a vízre, –
veled volnék, és őrülten szeretnélek,
vigyáznánk egymásra,
semmi baj sem érhetne,
az égvilágon semmi, –
hiszen Isten azért teremtette a nyárestéket,
hogy a szerelmesekkel együtt mosolyogjon.
Te
Nem kell ide fénytechnika,
elég, ha nézed a vízre lecsapódó
lámpák világának visszaverődését.
Nem kellenek ide idegenül
hangzó zenék,
mert éppen egy lány énekel,
akinek a klipjébe bezavartam,
mikor elsétáltam a kamerák előtt.
Nem kell ide hangulat,
mert az eleve benne van az éjszakában,
egyenesen az Úrtól, hiheted.
Nincs gyönyörűbb
a feketével elkevert kék színben
gyöngyöző Dunánál.
Nem kell id

Megannyi harmatos illatozó
Gyöngyvirág, kívánok neked
nagyon sok boldog,
örömteli anyák napját.
Fogadd el Tőlem a szeretet
jeléül e szál virágot.
Bár a virág elhervadt, de az illata
örökre megmarad.
Csodálatos örök szeretet
kísérje lépteidet, áldott sok
örömteli, boldog, hosszú életet.
Hisz ragaszkodom hozzád,
mint anyaföld a holdjához
távolodik picit,
mégis örökre visszatér.
Édesanyám! „Ugyanúgy
szeretlek én.”
Az én lelkem is szeretetből zilál
Nagyon szeretlek, drága
Édesanyám!
Isten éltessen!
Szuna István

Szemedbe nézve,
Szerelmet kérve
Szólnak szavaim.
Te
Szemembe nem nézel,
Semminek sem nézel –
Gondolod: mit képzel
Viharvert szívével
E jöttment semmiházi!
Amit mond: lári-fári!
Szamócza

szonettciklus PM-hez
I-XV.

szép lányok ne sírjatok még az idén megdöglök rák stroke agyvérzés megfagy lefagy kifagy
tompa halálmadár brekeg puffog repdes vagy ez csak vicc jó vicc? rossz vicc? 68 évem betelne tőlem minden kitelik új
az év az esztendő a hónap demi-negyed az órám hét és fél
percekben gördül kopár életem ne tervezz max indus DANDA 24 perc lenne a élet aztán
efter jul blir dagarna laengre sprichst du überhaupt schwedisch, oder? várjunk csak ez itt
kamukéró szélhámosság hullák háza rejtő józsef radnóti ady arany petrovics kohn-karinthy
három drámát fordítottam százat bíráltam nyolc nobel-díjat kaptam hindí-japán-mandzsu tájszólásom kissé sántít ki
dől be nekem? neked? nekünk? rézgróf a haverom ein bißchen
grammarnazi from the juesz-country no love no money no lifetime unott létforgatag már csak tízmillió reinkarnáció
vár rám hurrá nem sokára vége lesz vár a rumos-konyakos nirvána soha többé rák stroke agyvérzés infarktus se
omikron se omega se kóbor se presser se szörényi se zorán se ambrus zoltán bizony bizony esztétikai okai is vannak,
voltak, lesznek…
frufru fromage fondue
2022. március, második díj
Ádám Orsolya Mária munkája