Category: Műfajok

SZÉPPRÓZA
HUSZTHY ÁDÁM:
A SZABADSÁG ÍZE
S
enki nem segített felvinni a babakocsit az alul-
járó lépcsőjén. Nem csak nem segítettek, de
a szembejövőket még nekem kellett kerülget-
nem. Pedig Flórika már hat és fél kiló, plusz a
kocsi, majd leszakadt a karom. Az utolsó lép-
csőfoknál valaki a kocsi felé nyúl, azt hiszem segít letenni,
de nem, a tenyerét mutatja, kéregető. Itt üt meg a guta.
Leteszem a kocsit, megigazítom a takarót a gyereken, lihe-
gek. Visszanézek, ott áll alattam a kéregető, hasonló korú,
leharcolt nő, jobb tenyerét nyújtogatja, baljában a gyere-
ke, kislánynak nézem, nem kisebb, nem nagyobb Flóriká-
nál. Na ebből elég, megtolom a kocsit, még visszanézek,
nem kellett volna. Pillantásunk találkozik, engem néz,
lesajnálóan. Honnan tudja ez a rongyos senki, hogy Béla
két hónapja otthagyott, egyedül nevelem a gyereket, ál-
lásomból rövidesen kirúgnak, a lakbérrel már most tar-
tozásban vagyok, néhány hónap múlva ideülhetek mellé a
gyerekkel, majd ketten nyújtogathatjuk a markunkat. Újra
visszanézek, még mindig engem néz, ugyanazzal az arcki-
fejezéssel, megszólítom.
– Hogy hívnak?
– Eszter. És téged?
– Anett.
– És a gyerekedet?
– Flórika. A tiédet?
– Gyurika.
– Azt hittem, lány.
– Hát nem az. Fiú, az apjánál különb.
Közben lökdösnek, nekem jönnek, félre kell állnom, a
kocsit a járdaszélre kanyarítom, a tetejét felhúzom, rásüt
a nap.
– Hogy kerültél ide?
– Hogy, hogy hogy? Egyszerű. A gyerek apja megpat-
tant, az albérletből ki kellett költözni, így. És te hogy?
–

SZÉPPRÓZA
Széppróza
Huszthy Ádám, Megyeri Ágnes,
Sallai Jutka
Interjú
Gerlits Rékával és Mészáros Piroskával
beszélgettünk
Kép
Fábián István, Haziel,
Jakab, Juhi, Vidia
Vers
hágyépé, Ketykó István,
Kővári K. Tibor, Móritz Mátyás,
Pethő N. Gábor, Pollák László,
Sági Ferenc, Sárközi László,
Verebélyi Béla
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
EJHA Beszámoló
Rejtvény
SALLAI JUTKA:
A BAL KÉZ
M
egszületett. Egészséges újszülött, minden
ujja megvan, elég hangosan ordít, a tüdeje
is erős. Jól eszik, szépen fejlődik, minden
rendben vele. Kicsit nagyfejű és teljesen
kopasz, de bájosan mosolyog, ahogy egy
kislánynak illik, úgyhogy büszkén lehet tologatni a baba-
kocsiban, a fejére meg horgoltam fodros sapkát, így egé-
szen szép látvány.
Lassan betölti a hármat. Matild azt mondja, valami nincs
rendben ezzel a gyermekkel, szerinte balkezes. Beszél ez
hülyeséget, mitől lenne balkezes? De azért figyelem és ha a
ballal nyúl valamiért, addig nem kapja meg, amíg nem vált
jobb kézre. Nagyon fárasztó, nem értem, miért nem fogja
fel, lehet értelmileg sérült?
Matild azt mondta, majd ő megoldja a gondot, így elvi-
szem hozzá két hétre. Mégis csak óvónő, jobban ért hozzá.
Szerencsére még nem soka

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
Nem én éltem az ő életét az ő személyiségével. Az első benyo-
más egyértelműen a személyiségünk, múltbéli tapasztalataink,
a sztereotípiáink alapján alakul ki. Idő folyamán, ismereteink
bővülésével személyiségünk, véleményünk természetesen vál-
tozhat.
Mennyit ér manapság kétszáz forint? Kiló kenyér, liter tej…
Mit kaptam érte? Rég elfelejtett emlékeimet nagyanyámról.
Ezért adtam egy fél reggeli árát? Szégyelltem magam, még egy
kétszázas lapult a zsebemben.
Embereket kerülgetve siettem vissza az aluljáróba a kolduló
nénikéhez. Rohantam fölfelé a lépcsőn oda, ahol állt.
A hely üres.
2005.04.28.
SZÉP BORBÁLA:
TÁVOL
„Anyám két dologra tanított meg:
zokogni és magamban énekelni,
összekuporodva a kád tövében,
valaki ölében megnyomorodni.”
/S.B.: Halk szonett – részlet/
Ahol most vagyok az erdők zúgnak a város zaja he-
lyett a rigók meg a fülemüle koncertjét hallgathatom
esténként, hogy megnyugtasson anyám hangja helyett
választottam, mert dönteni mindig kell ha felnőtt akar
lenni az ember legalább a lakóhelyét maga válassza
meg bárhol jár úgyis cipeli magával az elbírhatatlant a
könnyű helyett erre már nekem is sikerült rájönnöm,
hogy az se mindegy milyen cipő van rajtam, mert ki
kell bírni reggeltől estig a napot akárhová megyek
vagy maradok távol anyámtól, aki belegyalogolt az in-
goványba mikor még meg sem születtem még nem volt
út amire ráléphetett volna csak gubbasztott a fürdő-
szobában a kád tövében az élet helyett a szomorúsá-
got vála

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
hogy te vagy a világ legszebb nője. Azt reméltem, akár német,
akár holland, akár dán, érti, és örül a bóknak. Tévedtem. Ajaj,
de még mekkorát. A szép kék babaszemek szikrázni kezdtek, vil-
logtak, gazdájuk meg szórni kezdte rám átkait, ontotta haragját.
Milyen nyelven? Mit tudom én! Valamiért nagyon gyűlölheti a
németeket, gondoltam. Itt-ott mintha angolhoz hasonló szava-
kat véltem volna hallani.
Próbálkoztam tehát azzal a nyelvvel. „You are the most beauti-
ful girl in the world.” Csupán azt sikerült elérnem, hogy valame-
lyest apadt a dühe. Sehogy se voltam képes megérteni. Ugyan ki,
mi ez a kis dühös boszi, bókolok neki két nyelven, és ő nemhogy
örülne a dolognak, de éppen ellenkezőleg viselkedik, mérges.
Hát ez miként lehetséges? Korábbi tapasztalataim egész mások,
még olyan csaj is akadt szép számmal, aki elolvadt az ilyen cso-
dás bókoktól.
„Where are you from?” – megkérdeztem, hogy honnan jött.
„From Spain.” Spanyolországból.
Majdnem leestem a padról, annyira megdöbbentem. Ez a
szőke, kékszemű, északi típusú baba spanyol lenne, nehéz ezt
elhinni. Éveket töltöttem országukban, de ha ilyen északi lán�-
nyal találkoztam, az tényleg Észak-Európából való volt. No, de
nem véletlenül éltem én hosszú ideig a Costa Blancán, udvarolni
megtanultam katalánul is, spanyolul is. Majd kiderítem én, va-
lóban spanyolból jött-e, mindjárt kiderítem, ki én, ha addig élek
is. „Tu eres la mujer mas Bonita del Mundo.”
Elmosolyodott, felállt. „