Duckhilles

Category: 724. szám

  • Odi et Amo

    szonettciklus PM-hez
    I-XV.

  • Szép lányok ne sírjatok

    szép lányok ne sírjatok még az idén megdöglök rák stroke agyvérzés megfagy lefagy kifagy
    tompa halálmadár brekeg puffog repdes vagy ez csak vicc jó vicc? rossz vicc? 68 évem betelne tőlem minden kitelik új
    az év az esztendő a hónap demi-negyed az órám hét és fél
    percekben gördül kopár életem ne tervezz max indus DANDA 24 perc lenne a élet aztán
    efter jul blir dagarna laengre sprichst du überhaupt schwedisch, oder? várjunk csak ez itt
    kamukéró szélhámosság hullák háza rejtő józsef radnóti ady arany petrovics kohn-karinthy
    három drámát fordítottam százat bíráltam nyolc nobel-díjat kaptam hindí-japán-mandzsu tájszólásom kissé sántít ki
    dől be nekem? neked? nekünk? rézgróf a haverom ein bißchen
    grammarnazi from the juesz-country no love no money no lifetime unott létforgatag már csak tízmillió reinkarnáció
    vár rám hurrá nem sokára vége lesz vár a rumos-konyakos nirvána soha többé rák stroke agyvérzés infarktus se
    omikron se omega se kóbor se presser se szörényi se zorán se ambrus zoltán bizony bizony esztétikai okai is vannak,
    voltak, lesznek…
    frufru fromage fondue
    2022. március, második díj
    Ádám Orsolya Mária munkája

  • Werkfilm (részlet)

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    SZÉPPRÓZA
    GERŐCS PÉTER :
    WERKFILM
    részlet
    Felállítjuk a kamerát, az állvány lábazata a kora nyári sáros
    fűcsomókba kapaszkodik. Várakozunk.
    Néhány perc eltelik a hajnali szürkületben. Reggeli madarak
    füttyögnek a dombok között, a szitáló köd egyszerre tompítja is
    a zsibongást, és akusztikai teret ad neki.
    Bekanyarodik a faluba az első kamion, aztán a második;
    lámpákat hoznak, fémállványzatot, a harmadik a színészeket.
    Sminkbusz, wc-busz, büfébusz, aggregátor; a határ menti kis
    falu megtelik a dízelmotorok dörmögésével, fékhanggal, szis�-
    szenéssel.
    Kiszállnak az emberek, lehajtják a platót, pakolnak.
    A falu szélén van egy focipálya, oda parkolnak a személygép-
    kocsik, a színészeket, más stábtagokat szállító transzporterek.
    A kerítés túloldalán lakókocsi kerekeit ékelik ki a patakpar-
    ton; ez lesz a gyártás irodája, innen intézik a transzportokat, az
    étkeztetést, a papírmunkát, számlázást, a folyamatában is alaku-
    ló költségvetést.
    Janó, az ötven körüli, lassú beszédű gyártásvezető most lép be
    a lakókocsi ajtaján. Hordóhasán világos kockás ing feszül, erős
    vádlijú lábán térd fölé érő oldalzsebes nadrág, úgynevezett ber-
    muda lóg, a filmforgatások egyik jellemző viselete, benne kulcs-
    csomó csörög, belevegyül a nagydarab férfi horkanásaiba.
    Az ajtót nyitva hagyja, odabent nyikorog a padló.
    – Segíts már, légy szíves! – szól ki.
    Pár méterrel előtte, a kikopott füvön egy fonott ősz hajú, nap-
    szemüveges férfi válogat kábeleket; félbe

  • Egy Régi Lépcsőkorlát Üzenete

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    Széppróza
    Gerőcs Péter, Papp Ákos,
    Pollák László, Szép Borbála,
    Tűzmadár
    Interjú
    Jóféle emberi impulzus
    Máté Gáborral beszélgettünk
    Fridrich Piroska interjúja
    Kép
    Ádám Orsolya Mária,
    Kiko, Kovács Béla,
    Mátray Barta Pál, Reno
    Vers
    Arany-Tóth Katalin, Bara Anna,
    Frufru Fromage Fondue, hágyépé,
    Jóna Dávid, Kiss-Teleki Rita,
    Németh Anikó Ködmadár,
    Ötvös Németh Edit, Sági Ferenc,
    Sárközi László, Somoskői Anita,
    Szamócza, Szuna István
    Nuszer Mirjam Johanna:
    Egy szocmunkás naplója
    A Mi Kis Családunk bemutatja:
    Labancz Tibor
    Kitekintő
    Beszámoló
    Könyvajánló
    Rejtvény
    PETHŐ N. GÁBOR:
    EGY RÉGI LÉPCSŐKORLÁT
    ÜZENETE
    H
    a tudnátok olvasni a gondolataimban, és azt
    éreznétek, amit most én, talán megkímél-
    nétek az életemet. De csak nagyon kevesen
    tudtok, és aligha szállhattok szembe azok-
    kal, akik kapcsolati előnyeik és üzleti fölé-
    nyük miatt nélkületek dönthetnek sorsomról. Noha egyi-
    kük-másikuk villájának kertjében jól mutatnék, inkább
    végezném a rozsda fogának martalékául, mintsem hogy
    elhurcoljanak innen, ahol száztíz esztendeig szemléltem
    a változó időt. Fel sem foghatom a harangok fájdalmát,
    amikor az élet hírnökeiből a halál szószólóivá gyaláz

  • 200 Forint

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    – Ide figyelj, csillagom! Pőre valóságot… Azt akarom, hogy sár
    és korom! Érted? Abban kell segítened, hogy a korom és a sár…
    átlényegüljön. A piszok és a sár mától tiszta homok. De sarat!
    Sarat akarok! Lucskot! Érted, hogy mondom? De brúszviliszes
    macsizmó nem kell, az a hülye fapofa, ami, érted, hogy mondom!
    Nekem az kell, hogy a tekintetedben mindig csak az értelem és
    mások megértése.
    − Ezt értem, András, csak azt nem tudom, hogy lehet eljátsza-
    ni az együttérzést.
    András bekapja az utolsó falat banánt, azzal van teli a szája.
    − Pofonegyszerű! Nem? Hát érted, te is így voltál előtte, még
    a városi életedben. Pontosan tudod, hogy megy, másrészt meg
    mondom, azt ismerted fel, hogy ezek a szélsőségek milyen közel
    állnak, hogy a tohonyaság és a tettrekészség között nincs kü-
    lönbség, egyszerűen, hogy… ugyanaz az ember, csak a gyakor-
    latban, érted.
    − De hát nem éppen az a legnagyobb különbség?
    − Nem, csillagom. Csak ha onnan nézzük!
    A közelben felbúgnak a kávégépek.
    − De hát akkor minek szónokolok, ha egyszer nincs jobb meg
    rosszabb? Minek akarnám rábeszélni bármire is a közösséget?
    TŰZMADÁR:
    200 FORINT
    K
    ésésben voltam, rohantam a metróhoz. Az
    aluljáróban a falnál heterogén társaság sorakozott
    – mint a katonaságnál – egymás mellett. Lomokat
    árultak. Ott nem volt diszkrimináció, békésen meg-
    fért egymás mellett nő, férfi, fiatal, öreg, vietnámi,
    cigány, hajléktalan, mozgássérült, és egy nyitott tenyér.
    12-14 éves koromban hétvégenként anyámtó

  • Jóféle Emberi Impulzus

    Máté Gábor pályája csodálatosan gazdag. Főiskolai és kezdő
    éveiben a legjobbaktól, Székely Gábortól, Zsámbéki Gábortól
    tanulhatott, és a legendás Kaposvári Csiky Gergely színházban
    nagyszerű kollégákkal játszott együtt. Bármit csinált is később,
    színészként, rendezőként, színházcsinálóként és egyetemi ta-
    nárként, a Katonában, és máshol is, mindig az értékek mentén
    haladt. Munkáját a szakma rengeteg díjjal, köztük Kossuth- és
    Jászai díjjal ismerte el. A közönség pedig, érdeklődésével és sze-
    retetével jutalmazza.
    Máté Gáborral a színházat sújtó problémákról, a kilábalás út-
    jairól is beszélgettünk.
    Az elmúlt két év nehéz időszak volt a szín-
    házak életében. Hogyan élte ezt meg?
    A covid alatt rettenetes volt, hogy állandóan azt éreztem,
    nekem kell megoldani dolgokat, amiknek a megoldókul-
    csa nem nálam van. Korábban azt tapasztaltam a színház
    vezetésekor, hogy nálam van a megoldás kulcsa, sőt nem is
    a zsebemben, hanem végig a kezemben tartom. Egy ideig
    hittem, hogy rajtam múlnak a dolgok, de teljesen új hely-
    zet volt, hogy a megoldás lehetősége eltűnt a semmibe.
    Mégis éreztem, hogy ebben a semmiben is előre kellene
    lépni, kiötölni valamit. Amikor már kitaláltam, egy kicsit
    jobb lett, de tudtam, hogy bármit is hoztunk létre, az nem
    érte ugyanazt, mint amit eddig csináltunk. Az viszont jó
    tapasztalás volt, hogy mennyire szeretnek dolgozni az em-
    berek. Minden munkatársam értelmet talált az életében,
    amikor végre csináltunk valamit. A szocializmusban élt az
    a kifejezés, hogy „a munka nemesít” és bármennyire köz-
    helyes és irritáló a mondat, az, hogy a munka hogyan tölti
    meg értelemmel az életünket, nagyon kézzelfoghatóvá vált
    egy pillanat alatt. Például amikor maszkokat varrtak em-
    berek a színházban, még abban is sok örömet találtak. Az
    egész helyzet rendkívül deprimáló volt, magamnak is nagy
    küzdelmet okozott, hogy hogyan fogok ebből kilábalni.
    Ezen már túl vagyunk? Visszatértek a né-
    zők?
    A Katonának nagyon rendes, elkötelezett közönsége
    volt eddig. Az áprilisi jegy

  • Távol

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    Nem én éltem az ő életét az ő személyiségével. Az első benyo-
    más egyértelműen a személyiségünk, múltbéli tapasztalataink,
    a sztereotípiáink alapján alakul ki. Idő folyamán, ismereteink
    bővülésével személyiségünk, véleményünk természetesen vál-
    tozhat.
    Mennyit ér manapság kétszáz forint? Kiló kenyér, liter tej…
    Mit kaptam érte? Rég elfelejtett emlékeimet nagyanyámról.
    Ezért adtam egy fél reggeli árát? Szégyelltem magam, még egy
    kétszázas lapult a zsebemben.
    Embereket kerülgetve siettem vissza az aluljáróba a kolduló
    nénikéhez. Rohantam fölfelé a lépcsőn oda, ahol állt.
    A hely üres.
    2005.04.28.
    SZÉP BORBÁLA:
    TÁVOL
    „Anyám két dologra tanított meg:
    zokogni és magamban énekelni,
    összekuporodva a kád tövében,
    valaki ölében megnyomorodni.”
    /S.B.: Halk szonett – részlet/
    Ahol most vagyok az erdők zúgnak a város zaja he-
    lyett a rigók meg a fülemüle koncertjét hallgathatom
    esténként, hogy megnyugtasson anyám hangja helyett
    választottam, mert dönteni mindig kell ha felnőtt akar
    lenni az ember legalább a lakóhelyét maga válassza
    meg bárhol jár úgyis cipeli magával az elbírhatatlant a
    könnyű helyett erre már nekem is sikerült rájönnöm,
    hogy az se mindegy milyen cipő van rajtam, mert ki
    kell bírni reggeltől estig a napot akárhová megyek
    vagy maradok távol anyámtól, aki belegyalogolt az in-
    goványba mikor még meg sem születtem még nem volt
    út amire ráléphetett volna csak gubbasztott a fürdő-
    szobában a kád tövében az élet helyett a szomorúsá-
    got vála

  • Mindig ilyen

    Gyors szívverés és lassú test,
    majd ilyen lesz, mert mindig ilyen,
    menni befelé egy sűrű ködbe
    és kívül kerülni mindenen.
    Ráncos kezek, szájon fekély,
    néhány kép áthatol, befészkeli magát.
    És homály lesz a rendelőben,
    itt a fény mindig is félreállt.
    Majd a „talán mégsembe” kapaszkodom,
    mikor síkos a gél, fájdalomig hatol,
    majd ilyen lesz, mert mindig ilyen,
    megyek befelé, aztán kiérek valahol.
    Kiss-Teleki Rita
    Kiko: Egyenlőtlenségek világjárványa

  • Vén Betyár

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    Nem én éltem az ő életét az ő személyiségével. Az első benyo-
    más egyértelműen a személyiségünk, múltbéli tapasztalataink,
    a sztereotípiáink alapján alakul ki. Idő folyamán, ismereteink
    bővülésével személyiségünk, véleményünk természetesen vál-
    tozhat.
    Mennyit ér manapság kétszáz forint? Kiló kenyér, liter tej…
    Mit kaptam érte? Rég elfelejtett emlékeimet nagyanyámról.
    Ezért adtam egy fél reggeli árát? Szégyelltem magam, még egy
    kétszázas lapult a zsebemben.
    Embereket kerülgetve siettem vissza az aluljáróba a kolduló
    nénikéhez. Rohantam fölfelé a lépcsőn oda, ahol állt.
    A hely üres.
    2005.04.28.
    SZÉP BORBÁLA:
    TÁVOL
    „Anyám két dologra tanított meg:
    zokogni és magamban énekelni,
    összekuporodva a kád tövében,
    valaki ölében megnyomorodni.”
    /S.B.: Halk szonett – részlet/
    Ahol most vagyok az erdők zúgnak a város zaja he-
    lyett a rigók meg a fülemüle koncertjét hallgathatom
    esténként, hogy megnyugtasson anyám hangja helyett
    választottam, mert dönteni mindig kell ha felnőtt akar
    lenni az ember legalább a lakóhelyét maga válassza
    meg bárhol jár úgyis cipeli magával az elbírhatatlant a
    könnyű helyett erre már nekem is sikerült rájönnöm,
    hogy az se mindegy milyen cipő van rajtam, mert ki
    kell bírni reggeltől estig a napot akárhová megyek
    vagy maradok távol anyámtól, aki belegyalogolt az in-
    goványba mikor még meg sem születtem még nem volt
    út amire ráléphetett volna csak gubbasztott a fürdő-
    szobában a kád tövében az élet helyett a szomorúsá-
    got vála

  • IR

    egy ideje már számok bűvöletében élek
    pár gramm szénhidrát fölötti egyszeri étek nekem már vétek
    tehát mérek porciózok csomagolok sütök főzök
    közben az agyam pörög sistereg hörög sőt hőzöng
    paradicsom paprika uborka madársaláta
    annyi répa az arcomba amitől egy nyúl is behányna
    kókuszzsíron pirított hal ó édes faszom
    néha egy kis csokiért a lelkem is eladom
    zéró kóla majdnem lehet de nem lehet mégse
    mehet az aszpartám miatt az is a trébe
    kakaó túrórudi keksz na még mit nem
    egy magamfajtánál sajna már nincs az az Isten
    helyette van fekvőtámasz hasizom bicikli súlyzó
    így válik egyre szemrevalóbbá többek között a púzó
    laborom s hite alapján ezt a doktor is igazolta
    „látja Ferenc két hónap diéta után a segge is jó meg a kortizolja”
    triglicerid inzulin glükóz homa index
    miattatok Ferenc a mekibe menüt soha már nem vesz
    elárultam őket többé oda se mehetek vissza
    sors-menümben nagy betűkkel van
    a NATÚR CSIRKEMELL beírva
    Sági Ferenc