Category: 724. szám

Törd le szárnyam, dobd a tűzre,
érzed, mily keserű füstje?
Szédelegnek fagyott napok,
azt hiszem, most belehalok.
Lassan őröl Isten malma,
fulladok a pusztulatba,
reccsen a csont, kiált sirály,
hány korty kéne, hány korty cián?
Ötvös Németh Edit

Hol hitvány a minta, ott üres a cél.
A bűnösök ellen még megküzdenél,
de tiszta és nemes csak belül maradsz.
A törtetők torkán ma úgy fennakadsz,
mint ragadós mócsing az ujjak hegyén.
Ne keress oltalmat, csak igyál, s egyél!
Hirdetnéd hited, de már nincsen kinek.
A népek, mint fertőzött hústetemek.
Se jobbra, se balra már nem visz az út,
kifordult kabátodon átfut a cúg.
E mérgezett honban a lét kesereg,
de csöndre intenek a süket fülek.
Arany-Tóth Katalin
A kép az Erasmus + program támogatásával, a Let’s Talk about Homelessness című
projekt keretében, a LookTalkAct kampányhoz készült.

Nekem kemény – neked meg nincsen ágyad,
neki az egészből csak, ha lába kel.
Nekem lépcső – neked beton magánya,
neki a vár is csak forgó lábbal kell.
Nekem szív – neked más lelke, alázat,
nála hiánycikk, de értük nem teper.
Te mégse – én sose adnám hazámat,
neki csak szó, amit gyakran elfelejt.
Bara Anna
Fegyver az ölben, hóban és sárban,
borotvált fej és rohamsisak,
a bakancson egy mélyvörös folt van,
ellenség vére, itt ez a divat.
Tűzimádó üzérkedőknek
kényelme újra gyászt hoz és vért,
halálos üzlet: vétke a gőgnek,
filléres nyomor a semmiért.
Tarajos szavakra elfagyott sóhaj,
már nem kap lángra a rőzsenyaláb,
szenved a társak ravatalánál
a megnyomorított kesztyűs-báb.
Győztes és vesztes, mind átkozott szolga,
gyermekét veszti vagy asszonyát,
nincs különbség ezer év óta:
idióták és ostobák.
Dicsőségre fekete csontváz,
azt mondanád, hogy ez „átok-bitang”
felelőtlen, ki sorsot mér Rád:
egy rokonszenves férfihang.
Varjúk hadának halál a zsoldja,
az uszító kéz viszont tiszta marad,
a teremtőnek, ha humora lenne,
elvinné máris a zsírdaganat.
Tudod, Géza, ma sincs ez másképp,
csalárdságnak zubbony a szó,
megírom Neked viszonzásképp,
ma pont-ugyanaz a trombitaszó.
Emberi ösztön, zsiger és jellem:
pazarlás és tolakodás,
amit csak lehet, elad a szellem,
a történelem is csak szárnycsapkodás.
Egy éjszakára ugorj be hozzám,
megmutatnám, hogy most mi van,
a vörösborom… nem olyan rossz ám,
hajnalig adnám – holtodiglan!
Egy éjszaka, Géza, a főnök, ha enged,
ha kimenőt adna egy éjre csupán,
mutatom Neked a mai trendet,
mi maradt itt a harcok után.
Aztán visszaadlak halott magadnak,
részegségre hajnali fény,
hogy túlvilágon érezd az ízét,
ilyen a földön az emberi lény.
Jóna Dávid

úgy vagyok én mint a
gólyák egyik lábamról
másikra állok fészket
rakok kelepelek de nem
tudom hogy mit csinálok
és mégis mindig visszatérek
ugyanahhoz ugyanoda
furcsa jelenség ám a
lélek van akinek s van
ahova
hágyépé

Gyóni Géza emlékére

Szeress ma lágyan, szelíden,
Ringass karodban Kedvesem!
Érzéki csókod lobbantsa lángom,
Vágyadat százszor meghálálom!
Suttogj fülembe édes szavakat,
Ujjad borzolja selymes hajamat!
Szeress ma szépen Kedvesem,
Ringass válladon szerelmesen!
Leheleted bőrömön játsszon,
Legyen ma szép, mint egy álom!
Szeress gyöngéden, érzékien,
Ringass öledben Kedvesem!
Németh Anikó Ködmadár

Úgy hittem, hogy a szerelem
mindig diadalmas erő,
ami majd győz mindenen,
dicsfénye is egyre nő,
felszökken a hegyek fölé,
átszeli a tengereket,
száll az angyalok közé,
otthona lesz a végtelen.
De láttam, hogy gyenge madár,
tollát vesztve menekül,
hogy hamar elmúlik a nyár,
fázik a télben egyedül,
és hogy magányos a lélek,
ki melegét sugározza,
ahogy múlik el az élet,
a megváltást el nem hozva.
Már tudom, hogy a szerelem
olyan kicsi és törékeny,
mint egy megszületett gyermek,
akit én anyjaként féltek,
akit viharban testem véd,
magamból táplálom egyre,
a szerelem is így lesz szép,
gyöngédsége az ereje.
Somoskői Anita

Megannyi harmatos illatozó
Gyöngyvirág, kívánok neked
nagyon sok boldog,
örömteli anyák napját.
Fogadd el Tőlem a szeretet
jeléül e szál virágot.
Bár a virág elhervadt, de az illata
örökre megmarad.
Csodálatos örök szeretet
kísérje lépteidet, áldott sok
örömteli, boldog, hosszú életet.
Hisz ragaszkodom hozzád,
mint anyaföld a holdjához
távolodik picit,
mégis örökre visszatér.
Édesanyám! „Ugyanúgy
szeretlek én.”
Az én lelkem is szeretetből zilál
Nagyon szeretlek, drága
Édesanyám!
Isten éltessen!
Szuna István