Category: 721. szám

10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
CSERNA-SZABÓ ANDRÁS :
FÉL NÉGY /FÉL HÉT /FÉLELEM ÉS
RESZKETÉS NAGYHÁLYOGON
KÜKLOPSZHASÚ & MÁKKIRÁLYNŐ
Ez novella. Nem vers, nem parasztkolbász. Pamutzokni
sem. Főleg nem az élet. Se édes, se betyár. Se kurva. Sem-
milyen, na.
Ráadásul ez a novella sehogy se akar novella lenni. Nem
képes kibékülni a sorsával. Nem érzi jól magát a bőrében.
Bevallom, ebben én is ludasnak érzem magam.
Nem novella szeretne lenni, inkább francia film. Ez a vá-
gya szegénynek. Szeretne jó színészeket. Lambert vagy a
kis Depardieu, még nem tudja biztosan. A nő meg legyen
a Binoche vagy a Marceau. Legyen nagy szerelem, erre vá-
gyik a novellám szíve. Legyenek hosszú csókok, sok nyál.
Pornó az ne, csak érzéki ágyjelenetek, de paplannal. Férfi-
nak legyen sárga Citroënje, nőnek padlásszobája a Szajna
mentén. Kell neki autós üldözés, gyertyafényes vacsora,
némi lövöldözés, pár nagy pofon. Szaladgálás pipacsos ré-
ten, hempergőzés, szóljon alatta halkan francia poprock,
de nonstop. Happy end is kellene neki, meg egy barát, a
férfi barátja, ki bölcs, s így végig bölcseket mond. Hogy az
is értse a filmet, aki nem érti.
Ezt szeretné a novellám.
Mit tudok neki nyújtani én?
Hát férfit igen, de az nem a Lambert. Még csak nem is
hasonlít rá. A neve: Küklopszhasú. Pocakja akár Mikszáth
Kálmáné. Közepén hasagombja: küklopszszem. Régen lát-
ta már a farkát, akkor is tükörben. Harminchárom éves,
dús szakállú, antikváriumi eladó.
Mit tudok adni még?
Nőt is, de

.
A hivatalnok maga elé motyogja:
– Fene ezekbe a nyelvőrökbe, már minden hülyeséget
hagynak anyakönyvezni? Szóval mi járatban van?
– Sztrókot hoztam magának.
– De viccesnek tetszik lenni, naponta nem egy olyan
ügyfelem van, aki lábon hordta ki az agyhalált. Aztán in-
nen simán hazamennek. Találjon ki valami jobbat!
– Nem hallott még olyat – kérdi a kaszás –, hogy valakit
elragadott a Halál?
– De, és mit akar evvel mondani? Addig is ott a fertőt-
lenítő, mossa már meg vele a kezét! Az jó ragadozás ellen.
Mondja már meg, ki küldte ide, hogy engem boldogítson?
– A főnököm, Kharon.
– Na persze, tudhattam volna, görög utazási iroda. Ro-
mantikus ladikozás a Sztüx túlsó partjára. Apartman, all
inclusive, ingyenes foglalás, szerződés apróbetűs rész nél-
kül.
– De kérem! – szól sértődötten a fordított maszkos.
– Nincs semmi „de kérem”, fogja a kapáját, bocsánat ka-
száját, a prospektusait meg kifele menet dobja be a posta-
ládába!
SZÉPPRÓZA
Jakab munkája

.
– Hogyhogy megkerült, mi az, hogy megkerült, talán el
volt veszve?!
– De el ám, bizony. Tudod, úgy három hete az a rövid
agyú menyem kivitte az unokámat meg a szomszédék kis-
lányát a Kamaraerdőbe sétálni, rügyező fákat nézegetni,
és hóvirágot keresni. Nudli is velük volt. Legalábbis kez-
detben. Aztán az a bohókás kis kutya egyszer csak eltűnt,
valahova elcsavargott. Bözsi mindenesetre ezt állította.
Orsika, az én drága csillagom, aranyvirágszálam, csak itt-
hon vette észbe, hogy nincs meg a Nudli. Szörnyen elkese-
redett, zokogott, rítt keservesen.
– Hááát, Terikém, én ezt sehogy sem tudom megérte-
ni. Hogy a fenébe lehet elveszíteni egy kutyust! Talán a ti
Bözsikétek is telefonfüggő? Állandóan a telcsijét bökdösi?
– Sajnos igen. Már legalább ezerszer odaégette a vacso-
rát, mert nem a kajára, hanem a telefonra figyelt. Nem is
engedem többé főzni, kitiltottam a konyhából. Holt ziher,
hogy még ott, az erdőben is butította őt az a fránya okos
telefon, ezért veszett el szegény Nudli.
– De most megkerült, úgy-e?
– Szerencsére, igen.
– Hazatalált?
– Á, nem. A fiam csinált egy hirdetést száz példányban,
rajta a Nudliról készült kép, meg, hogy ötéves kis gazdája
sóvárogva várja haza, satöbbi, és kiragasztgatta a kerület
forgalmas helyein. Tegnap aztán felhívott bennünket egy
pasas. Ő hozta vissza.
– Na, hál istennek. Látod, vannak még rendes emberek
a világon.
– Pénzért néha még rendeseknek is hajlandóak lenni az
emberek.
– Pénzért, mi az, hogy pénzért?
– Elmondom. Tegnap felhív

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
A Hirtelen Halál vérig sértve csapta be az ügyintéző aj-
taját. Szürke úr gondosan fényesre törölgette a szép piros
almáját, aztán beleharapott a mérgezett gyümölcsbe, és
csendben lefordult a székéről. A hét alacsony termetű kol-
legája pedig mit sem sejtve dolgozott tovább a bányában.
Hejhó!
De ez már egy másik mese.
2022. január, harmadik díj
POLLÁK LÁSZLÓ:
NUDLI
– Képzeld, Mariska, megkerült a Nudli.
– Hogyhogy megkerült, mi az, hogy megkerült, talán el
volt veszve?!
– De el ám, bizony. Tudod, úgy három hete az a rövid
agyú menyem kivitte az unokámat meg a szomszédék kis-
lányát a Kamaraerdőbe sétálni, rügyező fákat nézegetni,
és hóvirágot keresni. Nudli is velük volt. Legalábbis kez-
detben. Aztán az a bohókás kis kutya egyszer csak eltűnt,
valahova elcsavargott. Bözsi mindenesetre ezt állította.
Orsika, az én drága csillagom, aranyvirágszálam, csak itt-
hon vette észbe, hogy nincs meg a Nudli. Szörnyen elkese-
redett, zokogott, rítt keservesen.
– Hááát, Terikém, én ezt sehogy sem tudom megérte-
ni. Hogy a fenébe lehet elveszíteni egy kutyust! Talán a ti
Bözsikétek is telefonfüggő? Állandóan a telcsijét bökdösi?
– Sajnos igen. Már legalább ezerszer odaégette a vacso-
rát, mert nem a kajára, hanem a telefonra figyelt. Nem is
engedem többé főzni, kitiltottam a konyhából. Holt ziher,
hogy még ott, az erdőben is butította őt az a fránya okos
telefon, ezért veszett el szegény Nudli.
– De most megkerült, úgy-e?
– Szerencsére, igen.
– Hazata

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
GELLÉRT ANDRÁS:
A HALÁL TORKÁBÓL
E
ltűnhet-e valaki nyomtalanul, egyik pillanatról
a másikra? Csak úgy, minden előzmény nélkül?
A kérdés indokolt, hiszen a totális nyilvánosság
előtt éljük pokolbéli víg napjainkat (© Faludy
Gy.). Lépéseinket kamerák követik az utcákon,
a lépcsőházakban, digitális mozgásainkat, kapcsolatainkat
precíz és fegyelmezett szakemberek ellenőrzik. Ha indo-
kolt, de csakis akkor, beleolvashatnak titkos feljegyzése-
inkbe, levelezéseinkbe. Bárhova megyünk, bármit teszünk,
tudnak rólunk. Nem bújhatunk el.
Maracskó Sándor nyugalmazott dandárparancsnoknak
azonban mégis sikerült. Eltűnése hetekig izgalomban tar-
totta az Emberi Erőforrás Központot, valamint egykori
egységét, a monorkevélyi 22-es számú honvédségi laktanya
tűzszer-vegyész századát, ahol Maracskó parancsnok ha-
ditetteit a díszteremben lévő üvegvitrinben összegyűjtött
relikviák őrzik az utókor számára.
A kalandos életű katonatiszt korábban a szolnokgeren-
dási légibázison teljesített szolgálatot oktató és berepülő
vadászpilótaként. Bizonyára sokan emlékeznek arra, mi-
kor 1982-ben ő hiúsította meg a teljes albán légierő légtér-
sértését. A riasztást követően azonnal felszállt MIG-21-es
harci gépével, majd Vecsés légterében mind az öt gépet le-
lőtte. Akkor kapta meg a Légierő Hőse kitüntetést. Repü-
lőbalesete után helyezték át Monorkevélyre, ahol évekkel
később egy vegyibomba hatástalanítása közben súlyosan
megsérült. A robbanásban 17 aknász vesztette éle