Category: 702. szám

Gyermekkorom óta nagy figyelmet fordítottam az elesettek, rászorulók felé. Először szüleim szárnyai alatt, majd felnőttként már önállóan igyekeztem segíteni a bajba jutottakon. 2020 őszén a Fókusz adásában figyeltem fel Géza úr és Józsi történetére. Megfogott az esetük, hisz a környezetemben már volt rá példa, hogy komoly függőségből álltak talpra sikerrel, de nem így, ahogy Józsi. A kifelé vezető út rögös és hosszú, orvosi segítség nélkül szinte lehetetlen. Ennek ellenpéldája ez a páros, ahol az orvosokat és gyógyszereket Géza úrnak sikerült helyettesíteni. Józsi egy olyan társra talált, aki miatt értelmet nyert kiszakadni a függőség csapdájából. Géza úr pedig olyan gazdira lelt, aki sokszor erején felül is igyekezett meghálálni ezt bundás barátjának. Ekkor döntöttem úgy, hogy szeretném személyesen is megismerni ezt a párost. Józsival messengeren vettem fel a kapcsolatot. Ő rögtön pozitívan reagált. Számomra nagyon fontos a prevenció bármely formája, így elvittem kamasz fiú unokámat is, hogy más példájából tanulva soha ne válassza ezt az utat. Gyömrőn már a buszmegállóban várt minket Géza úr és gazdi. Meghívtam Józsit egy ebédre és az étteremben beszélgettünk múltjáról, jelenéről és a jövőbeni terveiről. Egy szomorú, nehéz sors körvonalazódott ki számomra, ahol az akkor még pici cica reményt adott örökbefogadójának. Ők a borsó és a héja, elválaszthatatlan barátokká váltak. Felvetettem számára egy fotózás lehetőségét, amire gondolkodás nélkül igent mondott, hisz szerinte ahol tudunk, segítsünk egymásnak. Cserébe kérése csupán annyi volt, hogy a lányom írjon egy cikket történetükről a Fedél Nélkül lapba, fotókkal illusztrálva. Az alku megkötetett, és egy vidám hangulatú fotózás után a terv valóra vált. (ld. 693. lapszámunk – a szerk.) Ősz óta tartjuk a kapcsolatot, és amiben tudok, segítek. Szerencsére nagyot fordult a sorsuk, sikerült új otthonra lelniük és a Fedél Nélkül lap terjesztőjeként élik napjaikat. Az ebből a tevékenységből befolyó adományokból a lakásba bútorokat tudtak venni, és ruhákra, cipőre is jutott. Május 14-én Józsi már méltó körülmények közt ünnepelhette saját születésnapját. Örülök, hogy részese lehettem sok más segítővel együtt ennek a jelentős változásnak. Többször meglátogattuk Őket új otthonukban, ahol Géza úr és Józsi is remekül érzi magát. Fordult a kocka, most már mi kaptunk finom, otthon főzött ebédet. Szerencsém volt végigkísérni egy értékesítési napjukat is. Az első úti cél a Fedél Nélkül Szerkesztősége, ahol az aznap megjelenő lapszám került megvásárlásra. Ezután irány a XVII. kerületi Újpiac. Az első kedves rajongó már várt ránk. Köszönjük Géza úr kedvelőinek, hogy felkeresték ezt a remek párost. Sok kedves emberrel találkoztunk és beszélgettünk. Rengeteg remek fotó is készült. Józsi humorával feldobta a napot, nem unatkoztunk mellette. Viszont a nap végére igencsak elfáradtunk, nem olyan egyszerű ezt végigcsinálni. Számomra azt is felemelő volt látni, hogy szabadnapjain felkeresi egy-egy sorstársát, és abból a kicsiből, ami neki is van, jut egy kávéra és pár kedves szóra. Áprilisban több segítővel együtt ellátogattam a péceli Jókutya – BARF és Állateledel boltba, ahol többek közt Géza úr kincsei is megtalálhatóak, nagyon jó hangulatú, kellemes Józsi, Géza úr és a szerző délelőtti időtöltés volt. Erről a látogatásról rövidesen egy másik történetben számolunk be. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem Őket, hisz történetük mutatja, van kiút a legkilátástalanabb helyzetből is. Nem kell hozzá más, csak egy változni hajlandó, motivált ember és a segítséget nyújt kéz. Az összefogás pedig csodákra képes.