Duckhilles

Category: Műfajok

A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.

  • Nincs Egy Férfi – Írások És Firkák

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    UGRON ZSOLNA:
    NINCS EGY FÉRFI –
    IRÁSOK ÉS FIRKÁK
    K, mint karácsony
    A
    z idei karácsony más lesz, mint a többi, hi-
    szen minden eddigi karácsony más volt,
    mint a többi. Úgy képzelem, talán képzel-
    jük, hogy boldog vidékek boldog emberei
    azok, akiknek lehetnek rítusokkal átszőtt
    ünnepet hozó napjaik karácsony előtt, akik tudják, évről
    évre kik ülik körül majd a karácsonyi asztalt, mi kerül arra,
    milyen lesz a szenteste hangja, illata. Nem tudom, tud-
    ják-e, de 2050-re az emberiség kétharmada városlakó lesz.
    Ez, ami a karácsonyt illeti, nem a legjobb hír. Mert én
    úgy látom, hogy a város valamikor, nem is olyan rég, bi-
    rokra kelt a karácsonnyal. Akár még néhány évtizeddel
    ezelőtt is jól el lehetett volna igazodni egy pontos nép-
    rajzi lexikonnal, és megfejteni csak a látottak, a tapasztalt
    szokások alapján, merre is járunk karácsonykor, ma már
    antropológus legyen a talpán, aki egy nagyvárosi üzletköz-
    pontban megmondja, milyen is lesz arrafelé az ott lakók
    ünnepe.
    Gyerekkorom kisvárosában a karácsony még magabiztos
    volt, már nem ereje teljében, de jól tartotta magát.
    Jó svunggal repkedtek a nyolcvanas évek Kolozsvárjának
    téli egén az angyalok, halkan, de erővel zúgtak a hallejúják
    a templomokban. Lehetett remegve lesni, hordja-e az An-
    gyal a glóriáját, megtalálni elhullajtott tollpihéit, megpró-
    bálni elcsípni csengetéskor. Rácsodálkozni arra, hogy idén
    se izmosodott, nem bírta el a nagyobb fát. Meg lehetett
    sutyorogva beszélni az udvaron, h

  • Karácsony

    December napjai közé
    belopódzott a Karácsony,
    s mint lélekbe mart szorongás,
    vacog a képzelt kalácson.
    Fogadkozunk nyakra-főre
    – ölelni, szeretni szokás.
    Gazdag látvánnyal tornyosul
    a pénzben mért gondoskodás.
    Meghitt ünnepi zenére
    angyalok járják a táncot.
    Könnyű libbenésük sejtet
    ártatlan, szelíd világot,
    de csillagszóró szikrák közt
    felzokog a hiány hangja.
    Kiszakadó sóhajunkat
    se fény, se szó nem takarja.

  • Minden olvasástól jobb lesz

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    „MINDEN OLVASÁSTÓL
    JOBB LESZ”
    Vámos Miklóssal, aki kritikusai szerint a XX. század egyik leg-
    jelentősebb magyar írója, abban a házban beszélgettünk, amely
    főszereplője az író legutóbbi nagyregényének a Dunapestnek.
    Hogyan lett ez a ház a regény főszereplője?
    Amikor először beléptem a házba, nagyon meglepődtem,
    mert az egész olyan volt, mintha Berlinben járnék. 1979-
    ben költöztem ide az akkori családommal. Egy idős házas-
    pár akart külön költözni a lányától. Az idős szülők alkarján
    tetovált számokat vettem észre, ilyet még soha nem láttam,
    de rögtön kitaláltam, hogy ezek auschwitzi számok. Arra
    gondoltam, hogy ez egy regény. De soha nem írtam meg.
    Rejtélyes dolog, hogy végül mit ír meg az ember. Múlt az
    idő, a lakást kinőttük, de elköltözés helyett vettem egy
    egyszobás lakást, dolgozó szobának, ugyanebben a házban.
    Az idő tovább telt, már nem itt lakom, de a dolgozóm
    megmaradt. Tudomásomra jutott, hogy a ház tervezője
    Hofstätter Béla is itt lakott ebben a házban, méghozzá az
    én egyszobás lakásom része volt az ő lakásának. A nyilasok
    a tervezőt itt lőtték bele a Dunába a rakpartról. A pillanat,
    amikor a fő műve közelében megölik, az olyan drámai és
    erős, hogy éreztem, ebből regényt kell írnom.
    Abban az időben a háznak több híres lakója
    is volt, akik szerepelnek is a regényben, pél-
    dául Szép Ernő, Hatvany Lajos.
    Igen, de ez nem befolyásolta a regény keletkezését. Ami-
    kor anyaggyűjtésbe fogtam, felfigyeltem rá, hogy ezek a
    nagy írók itt éltek, gondoltam, őket is belevonom.
    Miért érezte úgy, hogy foglalkoznia kell a
    múlttal?
    Az én világnézetem szerint se jövő, se múlt nincs. Egy
    hosszú, mindkét irányban végtelen jelenidő van. Ebből a
    szempontból teljesen mindegy, hogy eme végtelen tengely
    melyik pontjáról szemléljük az egészet

  • Esték

    Karácsony este van.
    A kinti félhomály beszűrődik az ablakon,
    megvilágítja a még csupasz fenyőt az asztalon.
    Díszeket válogatva fel-fel villan
    gyerekkorom egy-egy karácsonya.
    Amikor még volt család,
    testvér, apa és anya,
    szegényes, de feledhetetlen
    karácsonyi vacsora,
    hóhullás közben esti séta,
    /akkor még voltak telek/,
    boldog voltam, mint minden gyerek.
    Ekkor kaptam meg első könyvemet,
    melynek illatát még ma is érzem,
    mert fel tudom idézni,
    és az időkön túl
    bele is tudok nézni.
    Oláh István

  • Karácsony este

    Karácsony este, fények tüzek estje,
    millió apró láng lobban föl repesve.
    Apró csillagok kiragyognak, élnek,
    fényt adva ez örök sugaras éjnek.
    Fölragyog ekkor a könnyes szem is,
    szeretet lángja gyúl a szívben is.
    Mert ez estén nem lehet, csak szeretni,
    és mindenkinek örömet szerezni.
    A szeretet lángja fölér a nagy égig,
    újév küszöbén elér az újévig.
    E földgolyón mindenhová elérnek,
    s beragyogják a most induló évet.
    Fazekas István
    Reno: Karácsony

  • Ünnepvárás 2017

    Szenográdi Rékának szeretettel
    hová szaladsz
    hiszen tél van
    szelíd tél van
    most kezdődött még csak advent
    karácsonyunk lassan-lassan közeleg
    a szél hideg
    a lég jeges
    lágy hópihe
    hull lágy hópihére szorgalmasan
    kint is bent is sírnak lemészárolt fenyőgallyak
    ül valahol
    egy barlangban
    holt fáradttan
    egy vén beteg hajléktalan
    reszket fázik sírva gondol a Jézuskára
    jaj de régen
    volt az kérem
    hogy gyerekként
    hallgatta amit anyja mesélt
    kis szobában duruzsoló kályha mellett
    szeretetről
    és ünnepről
    jó szándékról
    karácsonyi szép álmokról
    jólétről és karácsonyi boldogságról
    Pollák László

  • Száncsengő

    Száncsengő helyett
    a covid hangja cseng.
    A melegség mi elönt,
    nem a szeretett.
    A pandémia egyik
    tünete ez.
    Már szagokat sem érzek,
    a munkám során ezt,
    áldásként élem meg.
    Hisz ebből kifolyólag
    a hallásom s látásom kifinomultabb lett.
    Most fűtés se kell,
    a számla legalább kevesebb lesz.
    A munkám úgyis elvesztettem,
    Viktor bácsi ad lehetőséget.
    Csomagoljunk teszteket vagy
    álljunk be, hisz kevés az ember.
    Vállalkozásba nem kezdek, hisz
    az adó alól csak akkor mentesülhetek,
    ha van bevételem.
    Sírnak a gyerekek, éhesek.
    Mit tegyek, lopjak, csaljak, hazudjak?
    Szeretnék utat mutatni gyermekeimnek,
    viszont ha ezt teszem, mártírként elveszek
    s ők üres pocakkal mennek el.
    Kica

  • vidám karácsony…

    vidám karácsonyt kíván a brit oroszlán
    párizs pezsgőzik pest érzelmesebb talán
    ács fia jászolban hal sül serceg gyertya
    kandalló hevül nekünk marad az utca…
    Káliz Endre

  • Karácsony előtt

    csorog a fény az arcodon
    szőke hajad lebben
    fürdök tengerkék tekintetedben
    lopakodik a hallgatás
    rács rácslik a rácson
    gyertyamosoly
    csillagszóró-álom
    fenyőfaszag hintázik a tájon
    szobánkba néhány órára
    beszökik a béke
    vágyaink a karácsonyfa alatt:
    jövőre megváltozunk – ígérjük
    egymásnak – papírjézuskák nevetnek
    lakáskérelem a hivatalban
    a válóper már rendezve
    gyökereinkről megfeledkezve
    lebegünk gyökértelenül…
    Szeles József (1956-2009)

  • Karácsonyi látomás

    Béke lengi át a hó-dunnás földet,
    csengettyű hangjával angyal száll,
    gyermekeknek vaníliaillatú kalácsot törnek,
    aki várta, az mind megváltást talál,
    kisimult arccal örülnek a meggyötörtek,
    új hajnalt hozott az égi fénysugár,
    s hozsannánk öleli körbe a Földet:
    mindenki érzi: megtört a halál.
    Kővári K. Tibor