14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
VIKTÓRIA68:
BÖRTÖNNAPLÓK
A Bolond, avagy amikor felfrissül
a banán
N
incs mit szépíteni, börtönben vagyok, de
most nem magamról, hanem egy sorstár-
samról szeretnék mesélni.
Már a külsején látszik, hogy nincs nála min-
den rendben, így képzelem el a boszorkányt
a meséből. Torzonborz haj, opálosan zavaros szemek, pú-
pos hát.
Nem jó vele egy zárkában lakni, mert úgy érzed magad,
mintha bolondok házában élnél. Gyakran eszembe jut
Rejtő Jenő Egy bolond százat csinál című könyvének Sza-
natóriuma, csak olvasni ilyet sokkal viccesebb, mint átélni.
A Bolond héjastul megmossa a banánt, mert attól fel-
frissül a gyümölcs. Mikor rákérdeztem, ha rajta van a héja
úgy hogyan? A válasz az volt, ő így gondolja és évek óta így
csinálja. Megcáfolhatatlan.
A Bolondnak „tűzkeze” van, nem mondja el miért,
úgysem értenénk meg. Nem akadékoskodhattam, bár a
relativitáselméletet elsőre megértettem, de ez biztos bo-
nyolultabb, annyit azért megjegyeztem, ha én is naponta
ötvenszer mosnék kezet JAR-ral, akkor én is tűzkezű len-
nék, úgy égne a bőröm a lemosott védőréteg miatt.
A Bolond elkötelezett vegetáriánus, szerinte a Bibliában
is benne van, hogy nem szabad állatot enni. Megkértem
mutassa meg hol, nem tudta, így hát nem tudtuk meggyőz-
ni egymást ismét. Az étkezésben nem ismer a húsevésen
kívül más korlátot, így eszik lekváros salátalevelet esetleg
hagymával, fokhagymával, vagy más bizarr összetételű ka-
ját. Ennek eredményeként gyakran jár vécére is, amit m
Category: Műfajok
A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.
-
Told El A Biciklit!
-
Fátum
Háború dúl.
Békéért kiáltok.
Bűntől gyötrődve
lelkem terhét hordozom.
Feloldoz tán az Isten.
Ha van Isten!
S kérdem én, Uram
elég-e a hit, hogy méltón
áldozzak előtted.
Zsoltárom a tavasz.
S az április?
Bolondos és csalfa.
Szelíden szólongat,
nesztelen hív, csábít,
ha hallgatag vágyam
magába roskadva
elkorhadt kereszten pihen.
….de a hit szilárd.
Erősebb mint edzett acél.
Nem járja át rettegés,
meghalni sem fél…
Menni, menni, menni kell!
Mikor folyók felszínén
tükröződnek az esti fények
elülnek hideg tavak arcán
gyűrűzve a remegések.
Bella Beáta -
Az Üzleti Világról A Tradíció Fényében
15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KÖNYVAJÁNLÓ
KARLO Z. VALOIS:
AZ ÜZLETI VILÁGRÓL A TRADÍCIÓ
FÉNYÉBEN
„A cégek mechanikus szervezetek, amelyeket egy gép mintájá-
ra terveztek meg. Úgy is vannak összeszerelve – még jobb szóval:
összerakva –, mint egy gép. Az alkatrészként szolgáló emberek
maguktól sosem választanák ezt a formát az együttműködésre.”
„Jelen mű megrendítően nagy vállalás. A szerző arra tesz kí-
sérletet, hogy a XIX. század óta magát kapitalizmusnak nevező
létszerveződési mód hétköznapi lejátszástechnikai felszínének
mindenki számára megragadható üzleti jelenségei mögött meg-
húzódó, mindenki elől rejtett dimenzióit próbálja feltárni. Teszi
mindezt úgy, hogy mindenkinek világossá váljon, ebből a csap-
dából nemigen lesz »könnyű, gyors és olcsó« szabadulás.
Mert ahogy Lao-ce mondja a Tao te king-ben, jót cselekedni
mindig nagyon nehéz és fáradságos, míg rosszat cselekedni min-
dig könnyű és szórakoztató. Csoda-e – teszi fel a kérdést –, hogy
sokkal többször választjuk a rosszat a jó helyett?”
Bogár László
Miért érzik sokan úgy, hogy a nagyvállalatok valójában gé-
pek, és a dolgozók jól mérhető és könnyen cserélhető fogaskerek
benne?
Mi adja a vállalati hierarchia alapját: a mennyiségi mutatók, a
korlátlan növekedés vagy az emberi kvalitások?
Miért számítanak a világosan gondolkodó, szabad emberek az
eltömegesedéshez vezető biznisz ellenségeinek?
Karlo Z. Valois ezeknek a problémáknak a gyökerét tárja fel,
miközben megoldásukra az organikus közösségek formálódás -
Vöröslő tövis
Ártatlan, szűzi rózsa
a hanyatlás, s vétség gőzét ontja.
Vöröses tövisein az enyészet gondja.
Vannak szívek, kik értem sajognak,
lüktető vérük lelkem virágán alusznak.
Szúrós, kemény eme tövis,
egyszerre égető, virágszálon szép is.
Keserédessége szerelmi fétis.
Érintése felébredés vagy örök álom,
rabul ejtő, babonás mámor.
Szigeti Diána -
A koldus is ember
Furcsa ez a világ, sokfélék vagyunk,
talán valahol meg van írva sorsunk.
Zűrzavaros világunk hozhat jót és szépet,
sokak számára, csak reményvesztett élet.
Ki nap mint nap az utcán tengeti az életét,
gyakran fájdalmas könnyek mossák a szemét.
Ne menj el mellette unott közönnyel,
hogy ő csak egy koldus, Ő is csak ember.
Bár kiszolgáltatott, ne ítéld el soha,
nem tudhatod, miért került oda.
Hiszed,hogy ez veled nem fog megesni,
de „magasról lehet csak nagyot esni!”.
Őt is, míg édesanyja gyermekként ringatta,
reményteljes jövővel gondolt a holnapra.
S bár sikerült is egyszer nagy emberré válni,
mégis, kegyetlen próbát kellett neki kiállni.
Poros, zajos utcákon bolyongani céltalan,
szüntelen érezve, hogy az élete hasztalan.
Semmitmondó reggelen vacogva ébredni,
egy újabb gyötrelmes napot kell kibírni.
Már csak álmában gondolhat a múltra,
tanárként tisztelték, gyermekeket tanítva.
Most olvasásra éhezve, egy jó könyvért
cserébe adná a jó szívét, a napi kenyerét.
Ő nem siet, mint Te, hisz nincs neki hova,
állj meg egy pillanatra, egyetlen mosolyra.
Egy mosoly, mi neked semmibe nem kerül,
de annak számít, ki az utcára kényszerül.
Csak Isten tudja, miért Ő a kiválasztott,
kit húsz év kóborlás után végre feloldozott.
Egy angyalt küld felé, s Ő nyújtja kezeit,
hogy végre lerakhassa súlyos terheit.
Hálát ad Istennek, hisz kiállta a próbát,
talán már visszakapja régi méltóságát.
Meggyötört szívében hordozza kincseit,
hiszen már rég elsírta összes könnyeit.
Gulácsi Mária -
Szép álom
százszorszépet láttam álmomban
oly gyönyörű volt hogy beragyogta
agyam minden zugát és szegletét
azt hittem hogy végre újra élek
és a semmiből hullottak belém
a könnyek és a gondolatok
vártam jönnek-e a csillagok
türelmesen vártam csakhogy a
csillagok elkerültek és a
könnyek hullottak továbbra is
belém már bennem volt a mindenség
sós-keserű óceánja amikor
végre megláttalak ott ültél büszkén
egy távoli apró csillagocskán
és én nézlek
csak nézlek
azóta is nézlek és remélem
egyszer majdcsak elérlek Téged
elérlek én
Pollák László -
Elveszett mozdulatok
estére
a csillagok
beköltöznek az ablakon
vágy-álom-ágy áll közted s köztem
könyvek között
feszületként
körénk-közénk
helyükben
nevünk
ég aranybarnán
tűz feketén
már
szelíd vaddá nőtt
zöldellő mezők
csipkés hegyormok foga
tép
az ember
aztán álmai híján magába roskad
elfeledett vagy elveszett mozdulatok sorára jut
lelke sötétbe merül
oda honnan visszatérni
hát ki tudja
ha kezed nem nyújtod –
lehet-e még
vajon
mi lehet tisztább
ajkad-e vagy csókod
öleléseddel
megmutathatod –
hányszor
de hányszor elgondolod
Szente B. Levente -
De tudjuk: Megérkezik…
Szép színeket kaptam tőled,
Álmodom belőle képet.
Rajzolok általuk testet
– Kettőt, hogy összeérjenek.
Festek csókot, forró vágyat,
Kék folyót, mely szerte árad,
Festek tüzet, festek esőt,
Lágy szellőt, égig emelőt.
Poklot, izzót, égő kínnal,
Mennyországot angyalokkal,
Csatát gyötrelemmel, kínnal,
Békét színes pillangókkal…
Németh Anikó Ködmadár -
Ágyunkra telepszik nem simul nem ölel
nehéz lesz ez az éjszaka is a csönd ágyunkra telepszik nem simul nem ölel
mint durcás gyermek felénk fordítja maszatos arcát kis lámpafény
képzelt pókhálón araszol egy két szó az esti teaillat nejem ajkán szétterül
gyűrött álmokon lovagol kezem engedi kantárját szabadra szívem
de a csönd ágyunkra telepszik nem simul nem ölel
mint kéregető koldusnak dobnám hitvesem kezébe alamizsnám még meleg szerelmem
aggódom harmincnyolc év talpig hűség után kinyílik majd az az ajtó
melyen tódulnak befelé szénaboglyák kaszálók zöld füvén sétáló gólyák
egykori almafánkon kikelt galambok a ráfutott borostyán tetején
fészkükben tátogó rigók nem tudom telhet bárhogy életünk sorsunk
de még összefonódva fekszünk mint két mézeskalács
bár lábunk összeér de párnánk és paplanunk külön külön szunnyad
a csönd ágyunkra telepszik nem simul nem ölel
Ketykó István