Duckhilles

Author: Somoskői Anita

  • Szemedbe nézve

    Szemedbe nézve,
    Szerelmet kérve
    Szólnak szavaim.
    Te
    Szemembe nem nézel,
    Semminek sem nézel –
    Gondolod: mit képzel
    Viharvert szívével
    E jöttment semmiházi!
    Amit mond: lári-fári!
    Szamócza

  • Sivatagi Szél

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    lyen módon keresték volna egymást. Így kényelmesebbnek
    vélték, menjen mindenki a maga útján.
    2008 nyarának derekán a hőség kegyetlenül tombolt.
    Hosszú kocsisorok az autópályán a Balaton felé, onnan
    jövet, a járművekben félig felforrt emberekkel, mit ad
    Isten, köztük az egykori párossal, külön-külön haladva.
    Fonyódnál leereszkedtek a félsorompók, vonat közeledett.
    Az egyik sávban Odett, a másikban Marcell várakozott,
    közvetlenül a jelzőlámpák előtt. Amint szabaddá vált az
    út, megindult a sor. Egyetlen pillanatra akadt össze a te-
    kintetük. Marcell kis híján a fékbe taposott, mivel expárja
    mögött öt-hat év körüli kislányra lett figyelmes. A tábor-
    ból vitte haza gyermekét, sejtelme sem volt, ki az apja, de
    az abortusztól irtózott. Korántsem etikai okoknál fogva.
    Szerette az „elhagyott, gyermekét egyedül nevelő anya”
    szerepét. Rövidebb viszonyai akadtak bőven, viszont kép-
    telennek bizonyult a kölcsönös bizalomra építeni az életét.
    Eleinte furcsállta e tulajdonságát, aztán megszokta, mára
    szinte ezt tartotta helyesnek. Bolond lenne jól felépített
    imázsát kockáztatni, a lánya eddig is megvolt, ezután is
    meglesz, tökéletes apa meg maximum a mesékben létezik…
    Marcell valamilyen ürüggyel ugyancsak félreállhatott
    volna, de aztán? Kicsi a valószínűsége, hogy utoléri, tegyük
    fel, mégis. Mit mond, kérdez, válaszol, tesz? Számbavéve a
    forgatókönyveket, arra jutott, jobb, ha hagyja az egészet,
    merthogy máig ébred hol itt, hol ott, ki tudja, simán elő-

  • Utóirat

    Mert nem azt sírom vissza, nem a végét,
    az elégedetlenség csöndjeit,
    ahogyan együtt bámuljuk a tévét,
    a kifogásokat: ne most, ne itt,
    a számítógépes játékkal töltött,
    ketten magányos esti hallgatást,
    a kapcsolatnak hívott szürke börtönt,
    ahol nem vagy, csupán egy zárkatárs –
    Az ösztönöket átíró bizalmat
    siratom, ahogy a ló engedi,
    hogy kézbe vedd a hátsó lábát, azt az
    önfeledtséget, ahogy felfedi
    védtelen hasát a macska előtted.
    A vad meglátott, nem futott el mégsem.
    Te visszanéztél rá, aztán lelőtted –
    a föld szép lassan szívja be a vérem.
    Noha ártatlanul, értetlenül,
    bosszúvágy nélkül pusztul el az állat,
    benned is tátong a lövésnyi űr,
    mert jól tudod, hogy erre nincs bocsánat.

  • Ház A Két Bagolyhoz

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    Széppróza
    Atrúr, Buksika, hágyépé, Mészi mama,
    Somoskői Anita, Zilahy Tamás
    Interjú
    Úton a Terveim térre
    Kriszt Lászlóval beszélgettünk
    Branyó interjúja
    Kép
    Barta Pál Mátray, Juhi,
    Molnár Móni, Pethő N. Gábor,
    Reno, Váradi Gábor,
    Vídia, Virgil
    Vers
    Alus Dozentinnen, Bara Anna,
    Bella Beáta, B. Szalay Károly, Fábián István,
    Ketykó István, Németh Anikó Ködmadár,
    Pethő N. Gábor, Pollák László, Sági Ferenc,
    Sárközi László, Spányik Miklós, Szó Emma,
    Szolnoki Csanya Zsolt, Zalán György
    Nuszer Mirjam Johanna:
    Egy szocmunkás naplója
    Haza-találó
    Könyvajánló
    Vegyes
    Rejtvény
    SOMOSKŐI ANITA:
    HÁZ A KÉT BAGOLYHOZ
    A
    férfi már sok tavaszt látott, ugyanan�-
    nyi nyarat és őszt is, a télre jobb nem
    is emlékezni, de a munkásszállásokon
    azért meleg volt. Keményen dolgozott
    mindig, arra elég volt, hogy megéljen,
    legyen hol lehajtania a fejét, ha nem is volt lakása.
    Az a nap ugyanolyannak indult, mint az összes töb-
    bi, munka után bement a postára is, hogy vegyen pár
    sorsjegyet, mert sose lehet tudni, mikor mosolyog
    rá Fortuna istennő. Hát aznap nemcsak mosolygott,
    hanem egyenesen szájon csókolta. A férfi nagy neve-
    téssel nyugtázta, hogy a sorsjegy alján ott

  • Jönnek mások is

    ki vagy, ki a fényt és a sötétet
    nevén szólítja,
    és árnyaival minden este
    azt elő kíséri?
    ki az,
    ki játsza istent,
    olykor megérint,
    de tagad mindent…
    ki átölel néha engem is –
    és a szent helyeket,
    és a templomokat, ahová félelemből,
    tán bűntudatból jár az ember,
    meg az üres tróntermeket,
    mint a porladó csontokat.
    ti, azért vigyázzatok – királycsinálók, kiskirályok –
    bálványokhoz hasonlóan, vigyázzatok!
    tudjátok meg:
    jönnek mások is!
    varázslók, sárkányok, koldusok,
    és másik árulók…
    Szente B. Levente