Author: Sági Ferenc

Én nem tartozom ide, csak itt élek,
és minden nap meghalok kicsit.
Ezért a keserű ébredések:
Alt+F4
indulnom kell, az idő szorít.
Könyörtelen program. Lefut, s hagy-e időt
a lényegest menteni, – menteni menthetőt?
Vagy jobb lenne átlépni, s eltűnni nyomtalan,
mint akit meghívtak, mint kinek dolga van?
Letenni a vonót, hagyni a hegedűt,
a hajlongást, tapsot, a tisztelt nagyérdeműt?
Nem vinni el semmit, csak az üres tokot,
dúdolni egyre egy eszelős dallamot…
Az ablak bezárul. Nem sok, mi hátra van,
pár könnycsepp, félmosoly. S mindennek ára van:
tört álmok romjai, szétmálló omladék.
Isa por és homu. „Veszélyes hulladék”
Indulnom kell, az idő szorít,
ezért a keserű ébredések.
Minden nap meghalok kicsit.
Alt+F4
már nem tartozom ide, csak itt élek.
A HÉT ALKOTÓJA: LEÉ JÓZSEF
Leé József (1956-2014)

Úgy hittem, hogy a szerelem
mindig diadalmas erő,
ami majd győz mindenen,
dicsfénye is egyre nő,
felszökken a hegyek fölé,
átszeli a tengereket,
száll az angyalok közé,
otthona lesz a végtelen.
De láttam, hogy gyenge madár,
tollát vesztve menekül,
hogy hamar elmúlik a nyár,
fázik a télben egyedül,
és hogy magányos a lélek,
ki melegét sugározza,
ahogy múlik el az élet,
a megváltást el nem hozva.
Már tudom, hogy a szerelem
olyan kicsi és törékeny,
mint egy megszületett gyermek,
akit én anyjaként féltek,
akit viharban testem véd,
magamból táplálom egyre,
a szerelem is így lesz szép,
gyöngédsége az ereje.
Somoskői Anita

Ó jaj, ha ifjúságod eltűnt nyomtalan,
szépség, erő, egészség – minden odavan.
Fehér hajad mára már hamvas szürke lett,
és nem látod naponta kedves gyermeked!
Ó jaj, hogy nem ég szemedben a régi tűz,
melyről hitted, hogy minden gondot tova űz;
nem várod a következő szülinapod,
reméled, hogy megéred még a holnapot.
Ó jaj, ha egyszer majd vége lesz a vágynak,
és a csinos nők nem fordulnak utánad!
A buszon a lányok átadják a helyet
a vénembernek – akit nagyon szeretek…
Ha a szíved enyém volna,
minden ének rólad szólna,
és ha a nap veled kelne,
minden perc boldogabb lenne!
Németh Anikó Ködmadár

vajaskenyér paradicsommal jó sósan
vitaminok és egy cigi az erkélyen az
udvaron galambok akik a teraszomra
hordják az ágyipoloskát a játszótérről
ugyanaz ordítja hogy bazdmeg az én
labdám a kopasz kiakad mert a helyére
parkoltak bemegyek nintendo fortnite
elpicsáznak az agyam hátsó szegletében
ott motoszkál hétfő a hétvégék all-time
megrontója a meló az excel táblák
és a mit kéne ebédelni persze ugyanazt
hiába unom már marcsa mama főztjét
álmos vagyok de nem tudok aludni
pörgetem a tiktokot miközben valakit
épp lekapcsolnak egy lélegeztetőgépről
Sági Ferenc

A legnagyobb Író
maga az élet.
Ő adja hozzá
a színpadi képet.
A dramaturg
a jelmeztervező,
mind megtalálható:
benne, mint szereplő.
Az élet nagy kincs
vigyázni kell rá
mert sajnos ismétlés
itt már nincs!
A legnagyobb író
maga az élet,
lehet tragikus, komikus
összerakja mindig –
így az egészet …
B. Szalay Károly
NOVEMBER VERSE

üresedő tükörkép

Álomképbe forduló vers a hiányról, a halott hozzátartozóról és a kimondhatatlan mondatokról.

de jó ötletnek tűnik alapon bennem
a gondolat mint ahogy egy rossz kölyök
a jeges híd oldalán a bicikli vájatban
lecsúszik és egészen az ujjbegyekig
gond nélkül halad de aztán valamiért
ki tudja miért ostobaságként landol
a klaviatúrán elvágódik szétcsapja az
arcát és hüppögve széttárt karral teszi fel a kérdést