Author: Deli Bálint

Nehéz a múlást nem káromolni.
Szikrázik a fagy:
köszörűn visító penge.
Az élet szaladó, könnyű holmi,
áttetsző selyem
éles füveken lebegve.
Kertemben jeget könnyeznek,
fáznak-gubóznak
konok, hósapkás rózsák.
Szemérmesen vetkőznek,
ha a téli nap
végigcsap fagyott bimbójukon.
Nézd, ázottan is, halottan még,
rongyos szirmaikkal
titkukat átölelve óvják.
Hószín és dermedt most az ég.
Zárul a végső titok
majd, ha tombolva kinyílnak a rózsák.
Fábián István

Árnyék vetül jópár büszke arcra.
Érvek mentén sápadt démon ül.
Áldott, kinek magányos lesz harca,
húzd rá cigány, játssz még egyedül.
Kevélységnek aprópénz az ára.
Semmi baj, csak mindig sok legyen.
Kötél mászik csupasz bitófára,
kóborolhatsz éjjel Zöldhegyen.
Félelmében felvonyító reggel.
Ráncos arcon színes rajz a báj.
Birkózhatsz az illanó meleggel,
sejtjeidben él a főszabály.
Székely-Máté László
Fábián István: Tenger

Be kell látni végre: egyszer
leszakad ez a mennyezet is!
A vakolat már hónapok óta hull a szemembe,
könnyeket csal ki, törölgetem,
elnézek balra, a háztetők fölött,
megbámulom a delelő bárányfelhőt,
a céljavesztett postagalamb tiszeletköreit –
Ez a galamb! Mióta már, hogy visszatér!
Nem sejti még, hogy látom, figyelem,
újabban kiszámítom minden mozdulatát:
az antennák, a villámhárítók között
másodpercek alatt fölrajzolja
egyetlen emberélet évezredes verdesését –
Hull, csak hull a vakolat a fejem fölött,
törölgetem szememből a homokot, a meszet,
betűket karcolászok megint a terepszínű papírra,
jeleket lapszélre, amelyikből még sejthető
az emberélet –
Herceg Árpád (1954-2016)
Szamócza: Kilátástalanság

Töredékes, naplószerű vers a költészet elkerülhetetlenségéről és a jóvátehetetlenségről.

Csend a csöndhöz, csönd a csendhez
in memoriam Arany János

A folyónak meg se kottyant
hajtja a hal
egy-egy parttal
arany jobbján
ezüst balján

Gyöngybuborék ha fölbuggyan
mikor csobban mikor loccsan
reped a csönd pókhálósan
roppan a csend visszhangosan

Belépsz.
A szoba meginog
– köröz denevérszárnyakon
emberöltőnyi doh.
Íme: tetthelyed.
Leülsz.
Számbaveszed a jeleket,
és kiköpsz.
Porbundát ölt,
gurul ganéj köpeted.
Sírsz vagy röhögsz.
Kilépsz.
Kattan a kilincs.
Vár a katlan.
Lakatlan.
Van, ami nincs.