Author: Alus Dozentinnen

Sűrű képekből épülő, nyers és zaklatott szöveg mocsárról, ügynökökről és pusztulásról.

Hömpölygő városvers emlékekkel, látomásokkal és töredezett helyszínképekkel.

Rómeó megvacsorázott
ma sem mosogat
koszos edény csörömpöl
mint egy középkori serial killer

leszaladok a kolostorba
mindenki alszik

pénzem fogytán
erkély alszik pacsirta halott

Megjöttek a fiúk
A háborúból
Már amelyik

Lovam két
Évszázada iszik
Romlott kútból

Romlott álmom
Álmos csillagfű
Álmodozott rólam

Rólad rólunk
Róka bámul
Bárkát Atlantisz
Kocsmái ideiglenesen
Zárva

Te vagy a vonat amely
elhagyja a nulla órát
megvilágítva
mint a füst a hatalmas éjszakában
Ugyanazok az utasok maszkok az arcukon
rágalmazás és megtévesztés
éjszakai románcok
te vagy a vonat, a gyilkos és az áldozat
az idő gyengesége;
képeskönyv
egy régi Istenről
De még a rák előtti ködben is
a szélütés habjában
a lélek mintha egy gyertya lenne az asztalon

ha keresztülnézel a felhőkön
láthatsz minket itt alszunk
múlnak éjek napok mint hangyák
apró hangyák igen ezek mi vagyunk
emberi penész ostobaságok mérgeznek
minket félünk tükörbe nézni
hasonlatosságra teremtettünk
Párizs London Amszterdam
szendvics burger sör van jegyed?
utazhatsz mi még maradunk
Krakkó Varsó Riga messze a cél
van jegyed? utazhatsz mi még
maradunk emberi penész félünk
tükörbe nézni tekints ránk a
felhőkön keresztül ezek vagyunk
mi apró hangyák öregek mennek
ifjak jönnek állandó tumultus
szűk a kapu nem tréfa mindenki
kötényben a menetrend mint
metafora van jegyed? utazhatsz
mi még maradunk jobbról tél
balról tél háborúk határok
múlnak éjek napok apró hangyák
jó anyánk a pályaudvar…