Author: Alus Dozentinnen

Kazár kagán nyerge koppan
sztyeppe nyögve liheg felhő
tavaszi zápor gyíkot fürdet
kaftánom redője imádság-
gyöngyöt rejt róka araszol
zsebemben ezüst hold
páros csillag tündököl
a kedves fülbevalója súg
messze még az ősz utolsó
kegyetlen szele nosztalgiám
tanúja a holnap útonálló
emlékek lópaták alatt; sár
fröccsen lelkemre nosza
vágtassunk!
Alus Dozentinnen
2021. október, második díj
Juhi munkája

Föleszi a hiányt az éhség.
Acél tükör az este.
Egybehajlanak fénylő lemezek.
Szép lett az ember:
körme levágva, haja fésülve,
szeme ívesen rajzolt,
oldalán az a seb is odafestve.
Szép lett az ember.
Tenyerében melegszenek légző óceánok.
Ujjai csontkosarában alszanak fecskék.
Szép lett az ember, mint minden születő állat.
Lesz holnap is. Az a hetedik.
Szeme égboltjára felfröccsenő festék:
madarak. Kik haza már sosem találnak.
Fábián István

Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
ha megvénülve hangtalan sír a táj.
Rozsdás avar fedi be a ligetet,
hol az ős fák lombajai alatt,
megzörren az ősz-idő.
Fájdalmukban jajdulnak a hegyek,
mezőkön megsárgulva, földekre borul a kalász.
Deressé vált határban varjak kárálnak
mert közeleg a tél.
Szürke, ködös hajnalok elfedik
dús rétek zöldellő bársonyát.
Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
ha lépteim nyomát mossa az eső.
Kopottan a házak faláról,
hömpölyög megáradva a folyó,
ha sorfalat állanak,
meghajolva, zord szélben
feszítve, fasoron a jegenyefák,
s széltől táncoltatott leveleket söpör
elém az őszelő idő.
Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
ha pírjában sebzett arcomon,
ráncaimban sóhajtanak a holnapok,
fekete csuhát öltve magára
ablakomon kopogtat a magány,
s csend üli meg az otthon melegét,
hol a gyertya pisla fénye ád világot,
az időt megállítva keresem benne
múltam válaszát.
Bella Beáta

A nyári tengerpart, a magány és az idegenség hangulatát felidéző vers.

Vándorló, idegenségérzetű vers hideg hajnalokról, klónokról és közeli körökről.

Szürreális, töredékes költemény hotelszobáról, éjszakáról és nyelvi zűrzavarról.

Érzéki, ironikus vers illatokról, nőalakokról és a vágy álomszerű természetéről.

Sűrű képekből épülő, nyers és zaklatott szöveg mocsárról, ügynökökről és pusztulásról.

Hömpölygő városvers emlékekkel, látomásokkal és töredezett helyszínképekkel.

Töredékes, sötét hangulatú vers démonokról, hiányról és megakasztott mondatokról.