709. szám – Duckhilles

Krakkó Buda Weimar

Hömpölygő városvers emlékekkel, látomásokkal és töredezett helyszínképekkel.

Szatirikus jövőkép egy Covid utáni világról, ahol a biztonság rendje lassan abszurddá és fenyegetővé válik.

Sűrű képekből épülő, nyers és zaklatott szöveg mocsárról, ügynökökről és pusztulásról.

A történet egy asszony vasárnapi öngyilkossági gondolatán keresztül vizsgálja a családi szerepeket és a reménytelenséget.

Érzéki, ironikus vers illatokról, nőalakokról és a vágy álomszerű természetéről.

A rövidpróza egy hazatérő fiatalasszony történetén át beszél a fáradtságról, a kapcsolatok törékenységéről és a hétköznapi ragaszkodásról.

Szürreális, töredékes költemény hotelszobáról, éjszakáról és nyelvi zűrzavarról.

A napló a késlekedésről, a mindennapi szétesettségről és a szociális munkához tapadó öniróniáról szól.

Vándorló, idegenségérzetű vers hideg hajnalokról, klónokról és közeli körökről.

Ajánló a Menhely Alapítvány harminc évét feldolgozó interjúkötetről.