13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
nyugtázott. De máris jött a csapat többi tagja! Bűbájdög, a
kicsiny, ám mégis tekintélyt parancsoló nőstény, Tornádó
és Terminátor, a két kiskandúr, egymást lökdösve, tiporva.
Galagonya folyamatosan adogatott egy-egy véres májda-
rabot a tülekedő, nyávogó-nyafogó-kunyeráló népségnek,
míg csak azt nem vette észre, hogy a zacskó már csaknem
kiürült. Elmosolyodott és a maradékot nagyúri grandezzá-
val szórta Nagyasszony és népe elé.
– Egyetek, gyerekek, „ne éhezzetek, mint otthon!” –
idézte fel egy régi ismerőse csúfondáros szólását. Szeren-
csére a bundás jószágok is jóllaktak már, s bár nem tűntek
különösebben hálásnak az extra ebédért, de magukat nya-
logatva hamarosan eltűntek, ki-ki a maga kedvenc pihenő-
helyét megkeresve egy kis délutáni sziesztára. Galagonya
végre belehúzhatott az ebéd előkészületeire. Máj híján
bacont szeletelt, azon gombát pirított, megfőzte a hos�-
szúszemű rizst, belekeverte a zöldborsót.
Mikor elkészült végre, a kis felvágott petrezselyemmel is
meghintette az ételt, kiszedett magának egy tányérnyit és
pattintott egy sört, míg a forró étel ehetőre hűl.
– Hát igen, Colos mindig szerette a főztömet! Főleg a
májrizottót! – tűnődött és gyorsan be is jegyezte a vastag
kockás füzetbe, a megfelelő napokhoz:
Colos elment, a kurva életbe! Ebéd: Memorizottó.
MISZLAI GYULA (1955-2020):
ESTE BUDÁN
„Ica néni lejárt az itt tartózkodási idő, indulnia kell.” –
szólt egy pöttöm angyal a kortalan asszonynak.
A holtak hár
Category: Műfajok
A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.
-
Este Budán
-
Naplókból kivágva
Majdnem ott ragadtam a tudat/alatti
mocsarából menekülve, ahol
folyton-folyvást hallgatnom kellett
élők s régholtak önelégedett suttogásait:
„ennyire vitted, senkiházi…”
Majdnem elhittem, úthenger alá kerülve
vagy elevenen bebetonozva,
a férgek sem sajnálnák a veszteséget,
gondolván, még a járulékos jelzőt is
túlzás lenne rám alkalmazni.
Majdnem bedőltem annak, annyi vagy,
amennyire el tudod magadat adni, adatni,
és sajnos vagy sem,
de ez az egész engem jéghidegen hagy,
égjek bár akárhány hőfokon.
Majdnem elcsábítottak a szirének,
ha nem követem Odüsszeuszt,
lehúztak volna a mélybe.
Előbb a mocsár,
aztán a víz?
Majdnem egyoldalú lovakra ültem,
nehogy már átessek a túloldalukra,
hál’ Istennek rég felvásárolták őket,
ennek köszönhetően sokat tanultam,
mégis…
Majdnem eldobtam az életemet,
mert sokkal kényelmesebbnek láttam
a megfutamodást a bizonyításnál,
aminek egyedül
magunkért kell szólnia.
Majdnem nevettem, amikor
ráébredtem bukásaim következményeire,
aztán sírva fakadtam,
tényleges könnyeket ejtve.
Örömkönnyeket.
Pethő N. Gábor
2021. november, első díj -
A nagy író
A legnagyobb Író
maga az élet.
Ő adja hozzá
a színpadi képet.
A dramaturg
a jelmeztervező,
mind megtalálható:
benne, mint szereplő.
Az élet nagy kincs
vigyázni kell rá
mert sajnos ismétlés
itt már nincs!
A legnagyobb író
maga az élet,
lehet tragikus, komikus
összerakja mindig –
így az egészet …
B. Szalay Károly
NOVEMBER VERSE -
Hidak
Lassan eltűnik belőlem
a méla közöny,
köd is fölszáll
a folyó fölött,
gomolygó füstje
láthatatlan hidat emel
a két partja között.
Őseink könnyét kövekké
formálta rég az idő,
elrévedve tűnődöm,
hogy a hullámok hátán
csak egy úszó falevél vagyok.
Hegyek, az erdő,
kanyargó folyó
őrzi létemet.
Szólongatom, becézem,
hívom magamhoz,
mégis űzöm
gondolataimban
feledett szavaimat.
Hűvös a nyár. Szél sem lebben.
Csendre int fák között
megbúvó alkonyat,
s mozdulatlan állok
az ezüstben csillámló
hullámok előtt.
Balla Beáta -
lefolyik
a szemedről a festék ahogy
a mocskolódás is lepereg
rólad becsontosodnak a lukak
a lelkeden pont ahogyan
becsontosodik a kihúzott fog
helye és nem lesz már ugyan
meg mind a harminckettő igen
nem maradsz változatlan
de szükségtelen önsajnálatba
temetkezned hiszen akármi
pótolható porcelánból vasból
aranyból néha még műanyagból is
mire vége lesz mert az tuti
hogy vége lesz belőled hiányozni
fog minden eredeti a tüdődet
is belepi a por de te csak
ki ne fújd a füstöt tartsd
magadban amilyen mélyen csak
tudod addig amíg porrá nem változol
Sági Ferenc -
Fizetek
„Fizetek, Főúr,
volt egy feketém”,
egy tönkre ment élet,
és hatvanhét tányér
csalfa vak remény!
Ezerszer becsaptak
és néha csaltam én,
bolondul kergettem
a boldogságot: hé,
állj meg már, szép remény!
De immár jóllaktam.
Elég már a rosszból!
Nem kell többé rossz bor,
a kaszás jön már értem,
én vagyok most a rét.
Pollák László -
Ház A Két Bagolyhoz
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Atrúr, Buksika, hágyépé, Mészi mama,
Somoskői Anita, Zilahy Tamás
Interjú
Úton a Terveim térre
Kriszt Lászlóval beszélgettünk
Branyó interjúja
Kép
Barta Pál Mátray, Juhi,
Molnár Móni, Pethő N. Gábor,
Reno, Váradi Gábor,
Vídia, Virgil
Vers
Alus Dozentinnen, Bara Anna,
Bella Beáta, B. Szalay Károly, Fábián István,
Ketykó István, Németh Anikó Ködmadár,
Pethő N. Gábor, Pollák László, Sági Ferenc,
Sárközi László, Spányik Miklós, Szó Emma,
Szolnoki Csanya Zsolt, Zalán György
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Könyvajánló
Vegyes
Rejtvény
SOMOSKŐI ANITA:
HÁZ A KÉT BAGOLYHOZ
A
férfi már sok tavaszt látott, ugyanan�-
nyi nyarat és őszt is, a télre jobb nem
is emlékezni, de a munkásszállásokon
azért meleg volt. Keményen dolgozott
mindig, arra elég volt, hogy megéljen,
legyen hol lehajtania a fejét, ha nem is volt lakása.
Az a nap ugyanolyannak indult, mint az összes töb-
bi, munka után bement a postára is, hogy vegyen pár
sorsjegyet, mert sose lehet tudni, mikor mosolyog
rá Fortuna istennő. Hát aznap nemcsak mosolygott,
hanem egyenesen szájon csókolta. A férfi nagy neve-
téssel nyugtázta, hogy a sorsjegy alján ott -
Lionanalízis
10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
HÁGYÉPÉ:
LIONANALÍZIS
– Hány éves ön most? Mint bizonyosan tudja, én Sig-
mund Freud vagyok, a neurológia és a pszichiátria kutató-
ja. Megújítója. Meg kell, hogy gyógyítsam ezeket a tudo-
mányokat is.
– Nyugodjék békében. Nem önre gondolok, hanem egy
másik szamaramra, Tomy-ra. Kétszer vetett le a hátáról.
Most valószínűleg egy oroszlán gyomrában pihen. Egyéb-
ként, ha éppen kérdezi, 1898-at írunk. Tehát 17 évesnek
tartom magam. Na, jó. Persze, hogy 1901 van. Tehát 21 éves
vagyok. Ha érdekli, 1880. október 28-án születtem Berlin-
ben, és várhatólag 1967. július 27-én fogok elhunyni. Tehát
túl fogom élni önt..
– Ez megható. Mint bizonyára tudja, fiatalember, én
1856. május 6-én születtem, a valahai Csehországban, és
úgy tűnik, 1939. szeptember 23-án búcsút veszek e világtól
a királyságban. Egyébként maga szimpatikus nekem – amit
kevés páciensemről tudnék őszintén elmondani –, még ha
német is. De tartsuk be a határokat. Oroszlán-mániája
van? Szereti őket? Álmodik velük? Vagy oroszlán-fóbiája
van, s ezért jött éppen hozzám… Ezek a kérdések nem ön-
nek szólnak, ki sem mondtam őket, ezek az én kérdéseim.
Hány éves is most?
– Egyre inkább úgy 4-5 körül. Mit is kérdezett?
– Magamtól vagy öntől? Én nemrég írtam meg főműve-
met – vagy az egyik főművemet – az Álomfejtést. Olvasta
ön? Bár ez most mindegy. Írtam a halakról is. Például az
angolnáról. Oroszlánokról sohasem. Noha majd egy ma-
gyar író, aki kacérkodott az eszméimmel,