Duckhilles

Author: Zalán György

  • PM-hez

    Haiku-lánc
    9-16.
    Sárközi László

  • Menyecske

    Nincs kapu, a kerten át megyek hozzá
    mondjuk a nevünket, én még, hogy mi járatban
    két varkocsba font haja meztelen vállára lóg
    ahogy megáll a forgótárcsás mosógép mellett.
    Zsinóron érkezik az áram a kalyibából
    a meghagyott akácos árnyékában
    szemeim fulladoznak szétázott kezein
    kislányos csípőjén, a nyakán a forradáson
    történeteket gyártok a születésére
    a zománcozott lavórban még az ágynemű dagad
    az akácokra erősített kötélen lebeg
    a mára már elszámolt idő.
    Magamban mormolom a mosónők korán halnak…
    ő alig múlt tizenhat
    még nincs fogalma róla
    hogy mutatkozott be nekem.
    Szép Borbála
    89.
    Megint öngyilkos
    lett egy csótány! Hullája
    kólámban lebeg.
    90.
    Vécé – bedobták…
    Kiszedem…Csövest
    kurvaanyázok…
    91.
    A rádióhang
    áttör a falon. Csak így
    tud elaludni.
    92.
    Diszkréten rám tört.
    Majd leestem ültömben…
    Erőlködhetek.
    93.
    Tiltott érzelmek!
    Méregfogam kihúztam.
    Inkább kihíztam…
    94.
    Kell tisztaság, rend.
    Felszólító mondatok
    a vécé ajtón.
    95.
    Küszködöm. Küzdök.
    Mások jóindulata
    tart itt e földön.
    96.
    Tartjuk magunkat.
    Diszkrét kétségbeesés
    ül az arcunkon.

  • Mozi

    Rövid, ironikus vers az élet filmként való lepörgéséről.

  • Kőtábla

    Köszönöm a Jó Uraknak!
    Nem kell hideg köveken
    aludnom, ha az új törvényt
    betű szerint követem!

    Kegyes Urak, ha szólhatok,
    az éhezés kimaradt…
    És tiltsák be a kirohadt,
    csúnya odvas fogakat!

    Gránitszilárd törvényekkel
    boldog lesz az életem…

  • Égitestek

    Rácsodálkoztam a Napra.
    Ugyanúgy süt rám is,
    mint a padon a papra?

    Este az ablakon
    besüt a Hold.
    A mocsárban loholt a kis kobold,
    összekacsintott az élő s a holt.

    Előjöttek a csillagok.
    Már pisszenést se hallhatok,
    az ezüst füvön hanyatt vagyok,
    hogy lássam, a sok csillag hogy ragyog!

  • Hát ez kiráj

    a pünkösdi királynak csak
    réz a koronája
    nem kell hogy az évszázadok
    rozsdáját kiállja

    papírpalást festett jogar
    országalma fából
    aranyfesték az idővel
    lekopik magától

  • Csak egy pillanat

    Életem egyharmadában
    fekszem. Hát ez kurvasok.
    Három évig vacsorázom,
    Másfél-két évig szarok.

    Harminckétszer húztak fogat,
    kétszer rúgtak jól tökön.
    Milliószor alázott meg
    más előtt a főnököm.

    Most kopognak. – Ki az? – kérdem.
    – A halál!
    – Csak? Egy pillanat!

  • A cím a végén lesz

    egy harmincnyolcas
    az orrában összegyűrt újságpapír
    azt később kivettem
    egy negyvenes
    egy negyvenkettes
    negyvenhármas kétszer – akkor voltam
    katona

    ez volt az én bakancslistám

  • Requiem

    Van, akiről utcát neveztek el. Van, akiről várost. Vannak olyanok, akikről még sírt se.

    Évek óta az utcán élt. Nem barátkozott senkivel. Egyedül ücsörgött egy kapu alatt, nézett maga elé. Még akkor se emelte fel a tekintetét, ha valaki beleejtett valami pénzt az előtte levő papírdobozba. Nem ivott, nem volt erőszakos, a háziak szinte észre sem vették.

    Azt se vették észre, amikor meghalt. Már órák óta halott volt, amikor egy gyerek a kutyájával arra járt. Rendőrt hívtak, mentőt, de sem életjelet, sem idegenkezűségre utaló nyomot nem találtak. Az önkormányzat számlájára temették el. „Tulajdonképpen nem is halt meg senki” – mondta az egyik sírásó.

  • Minimálbér

    Tudod, nekem a postásunk
    jó hírt nem is nagyon hozhat…
    Nincs már olyan, hogy két szomszéd
    este kártyázva borozgat.

    Tehetősebb barátaim
    elkapják a tekintetet,
    ha meglátják, hogy az ember
    kissé messzebbről integet.

    Eltelt egy nap. Eggyel hosszabb
    lett a múltam. És a holnap?
    A jövőbe egymás után
    ilyen semmi napok tolnak.