Author: Tűzmadár

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
– Ide figyelj, csillagom! Pőre valóságot… Azt akarom, hogy sár
és korom! Érted? Abban kell segítened, hogy a korom és a sár…
átlényegüljön. A piszok és a sár mától tiszta homok. De sarat!
Sarat akarok! Lucskot! Érted, hogy mondom? De brúszviliszes
macsizmó nem kell, az a hülye fapofa, ami, érted, hogy mondom!
Nekem az kell, hogy a tekintetedben mindig csak az értelem és
mások megértése.
− Ezt értem, András, csak azt nem tudom, hogy lehet eljátsza-
ni az együttérzést.
András bekapja az utolsó falat banánt, azzal van teli a szája.
− Pofonegyszerű! Nem? Hát érted, te is így voltál előtte, még
a városi életedben. Pontosan tudod, hogy megy, másrészt meg
mondom, azt ismerted fel, hogy ezek a szélsőségek milyen közel
állnak, hogy a tohonyaság és a tettrekészség között nincs kü-
lönbség, egyszerűen, hogy… ugyanaz az ember, csak a gyakor-
latban, érted.
− De hát nem éppen az a legnagyobb különbség?
− Nem, csillagom. Csak ha onnan nézzük!
A közelben felbúgnak a kávégépek.
− De hát akkor minek szónokolok, ha egyszer nincs jobb meg
rosszabb? Minek akarnám rábeszélni bármire is a közösséget?
TŰZMADÁR:
200 FORINT
K
ésésben voltam, rohantam a metróhoz. Az
aluljáróban a falnál heterogén társaság sorakozott
– mint a katonaságnál – egymás mellett. Lomokat
árultak. Ott nem volt diszkrimináció, békésen meg-
fért egymás mellett nő, férfi, fiatal, öreg, vietnámi,
cigány, hajléktalan, mozgássérült, és egy nyitott tenyér.
12-14 éves koromban hétvégenként anyámtó