Author: Székely-Máté László

boldog gyermekkorom kanyargó ösvényein járok
talpamban tüskék ruhám bogáncsok szaggatják
lékelt dinnyék lopott cseresznyék méz ízű körték vallatnak
s mint rámfordított reflektor fénye terülnek rám apró bűneim
mert én sem voltam szent fejem fölé glóriát nem rajzolt a múló idő
csupasz verebeket szedtem a szárítók szalma fedeléből vércsénknek
szirénás szegénységünk mint rohammentő száguldott velünk
nem tudtuk ledobni átkos rosszkedvünket falmasinánk füstölgő árnyait
a plafonra akasztott petróleumlámpánk fénye kísért
s ki be jár bennem nyitott kéményünk szeretett huzata
lesz még valaha új vers bennem a tűnő időről
terül még rám zsibongó gyerekhad patakban fürdőző lányok illata
gördül még rám felülről gyönyörű lavina
első szerelmem rózsaszirmait morzsolom kezemben
betakar elfed megágyaz szememben sok apró ima
sok csínytevésem már kútba hullott takarják álmaim megbocsátó angyalok
lékelt dinnyék lopott cseresznyék méz ízű körték vallatnak
tudom értem zeng még sok szimfónia
dirigálnak friss műveket bennem csokornyakkendős hajnalok
Ketykó István

száz nőt szerettem engem egy sem henteregtem hancúroztam Plátó mosolyog
élet megrontója szerelmes plátói még bablevesem is csak plátói se hús se bab
három évszak kínoz három év hadifogság Rejtő sírban tömeglakás mint Flóra
szíve embereket halászok Laodiczea lánya sem csókol vak nyomorult mezíte-
len langymeleg lelkek Polpottal paroláznak kutyám macska macskám bolha
nem kell más csak hagymás lé keresztem levesem orgazmusod ördögé csókunk
sörös likőr a melleden szeress Róza döglik a próza…
Bursztyn Budapeszt Bernstein Emil
Hibaigazítás
717. számunk 9. oldalán megjelent Mérce című vers alkotójaként Sági Ferencet neveztük meg – hibásan.
A vers szerzője Orbán Anna Tűzgyík. Ezúton kérünk elnézést az érintettektől és olvasóinktól!

szonettciklus PM-hez
I-XV.

a holdról is
jön egy kis
fény
a szívben
remélem
él még remény
mondogatom
mormolgatom
árnyékot csak
a fény szülhet
magamfajta
csak megfeszülhet
nem bánom a sötétséget
álmot hozhat
nekem szépet
Szamócza
9.
Ha seggbe kúrnál
kiszeretnék belőled.
Bár… Kötve hiszem!
10.
Olykor a vágyam
csak egy harmatos álom
gyűrt lepedőmön.
11.
Mi hoz össze két
embert? Bokros gond? Vad vágy??
Különbözőség???
12.
Vágyva nézlek: egy
gyönyörű, igazi nő!
Látom az embert?
13.
Ha látlak – mindig
lekötsz… Bárcsak ne lennél
vonzó, gyönyörű!
14.
Miért érzed azt
hogy törődnöd kell velem?
Menj! Vagy jegelj le…
15.
Érzésem tiltott!
S foglalkoznod kell vele?
Mi a fenéért?
16.
Online óránkon
csak az arcodat látom!
Többet nem. Sajnos.

erdélyi félrerándulás
a lelkeink völgyébe le
zsebünk egymással volt tele
nem fért el benne senki más
fölémhajoltál hogy hajad
rázuhanjon a szemeimre
találjak majd ritmust a rímre
mielőtt végképp elszalad
s míg mi szerelemtől vakon
csordultunk át hajnalodásig
arcát kitakarja a másik s
a ló benéz az ablakon
hágyépé
2021. szeptember, első díj

Háborús és földközeli képeket vegyítő, feszesen rímelő vers.

Sűrű, rímes vers a veszteségről, kudarcokról és az emberi sors tompaságáról.

Gyolcsba tekert aranyrudak
Könnyek fátylas arcokon
Görcsös ujjal merre mutat
Száz vándorló félrokon

Bornak tűnő maróelegy
Fej nélküli kézibáb
Szeret, gyűlöl, mind egyre megy
Visszaszáll a régi vád

Kelet felől ébred a Nap
Nyugat felé száll a szó
Aki nem lép, sárba ragad
Nyikorog egy ólajtó

kopott a kabát de meg lehet szokni
új még a cipő bár büdös a zokni
borul az égbolt ha ugrik egy bolha
rossz tanuló áll be üres sarokba
csúcsokra felmászhat jónéhány ember
csúnyán néz isten de tudom hogy kedvel
gyenge kerítés senkit nem gátol
menekülj menekülj hibás szabálytól
zöldellő fűzfának kemény a kérge
maradj a főtéren eljövök végre
árasztó zivatart megszoktunk mára
közeleg közeleg esténk határa

kopott a jövő és csupasz a melle
olcsón vett tanár csöndben nevelte
nem mondunk rosszat és nem lépünk félre
könyvet vagy fegyvert adunk kezébe

Kőtömbök szélein foszlik a pernye.
Barnuló homloka szellemet űz.
Hol él a nép, ha isten nevelte?
Kié az áldozat, kié a tűz?
Sovány a vigasz, ha tompa a balta.
Vastag a kéreg, de vékony az ág.
Halkuló visszhangok zörejét hallja,
homokba fullad az árnyékvilág.
Oszlopok tövében lapuló lényeg.
Oázist bámuló nehéz falak.
Hanyatló tündöklés, színtelen fények.
Előtted jártam és megvártalak.
Templomot emeltél úttalan útra.
Képtelen négyszögben tengődő kör.
Császárok figyeltek álarcba bújva.
Rabszolgád sírása máig gyötör.
Táguló világok. Mi lesz a mérce?
Fáradó hit helyén kőmerev tény.
Elveszett városok hiú reménye.
Kallódó jóslatban önző erény.