Author: Szamócza

szonettciklus PM-hez
I-XV.

a gázlámpák gyújtogatója unottan bámulja a szerelmeseket engem és téged macskakövek az esőben kipp kopp
nyolcat ütött már az óra térjetek hát nyugovóra végre befordul az öreg a sarkon megcsókolom a szád a nyakad a
melled de sajnos nincs folytatás a házmester nem enged be minket hiába könyörgünk no lóvé no entry beülünk a
sarki kiskocsmába booze & chow kein sex nur emoció othello vagy yago mindenesetre te meghalsz drága egyetlen
desdemonám lelkünk össze testünk szét marad az eső a macskakő a gázlámpa a hideg balti-tengeri szél mellbim-
bód duzzad péniszem dettó kéne egy kecó kár hogy nem vettem fel hitelt padon parkban mégsem járja csöves
szerelem csöves filozófia csöves az egész élet bankár bardo credit cardunk reinkarnációja késik tán nem is evilági
a lelkedet még ma éjjel elkérik tetőled bizonyos hatalmak éjszakai hullámok zaja kő reped sirály hallal álmodik
költő veled te lett balti lány szeress szeretlek fizess fizetlek borra valló borravaló teára sörre pezsgőre booze vagy
csók french kiss & 69 felhőből üzen a lélek kikötő kalandja nem ér véget kürtöl a hajó szép lány deli legény könyv
lapján nyújtózik holdas vecsernye harangja sunyin lapul dictionary is over…
frufru fromage fondue

szonettciklus PM-hez
I-XV.

Mindig kértem, s zömében kaptam is,
vagy kérnem sem kellett, oly természetes volt,
hogy jár nekem, mi jár adás fejében,
nem számoltuk, de egál lett a mérce.
Ez így túl tárgyszerű és én bent úgy érzem,
nem adtam eleget, – még maradt pár csepp vérem.
Neked adnám, hogy felfrissüljön élted
és tudom, hogy felét visszaadnád –,
mert hiába vitt messze, máshoz idáig az élet,
lelked mélyén tudod, nyugalmat a lényed
akkor talál majd csak, hogyha visszatérhetsz
igaz utadra, s újra velem élhetsz.
Hihetsz változásban, bármelyik vallásban,
elmehetsz jósnőhöz, fedezheted hátad
bármelyik irányból jövő támadástól,
tőlem nem kell félned, nem közelítek orvul.
Egytől tarthatsz csak, de azt magadban hordod,
oly régóta már, mint az élet maga,
sejtjeidbe diffundáltam magam egyszer s mindörökre,
nem old ki onnan semmilyen szer, ármány – soha.
Sági Ferenc

(Az áldozathibáztatás margójára)

szóval én még fel tudok emelni egy pajszervasat
de messze vinni már nem tudom
nem azért mert nehéz
de a derekam meg a hátam
tulajdonképpen ezt lehetne ülve is
hozzátok ide akit fejbe kell baszni
jó ez hülyeség
marad a versírás
Zalán György

Rövid vers a hajléktalan lét reggeli bizonytalanságáról.

Szerelmet, befogadást és jövőt kérdező rövid lírai vallomás.

Volt olyan, aki elhagyott,
S lesz még olyan, akitől elviselem.
Volt olyan, aki rám talált,
Volt olyan, aki csak megkívánt,
S lesz még olyan, akit csak én akarok.

És remélem, lesz még olyan,
Akinél ott maradok…

a maszk mögött
két állomás között
önmagad
belélegezheted

tiéd az út
amíg járod
tiéd a cél
alig várod

tiéd minden…
…mert minden nincsen