Author: Spányik Miklós

szonettciklus PM-hez
I-XV.

Ha Isten elköltözne, emberi testünket választaná lakásnak,
ezt mondta az Apostol. De azt nem mondta, hogyan
nyelhetünk le olyan bőröndöket és kartondobozokat,
amelyek föld alá fegyelmezett arkangyalok
lőfegyvereivel vannak tele, mert ezeket
a biztonság kedvéért, tudom,
mindig magánál tartotta,
ha hallgatott esténként,
akkor így hallgatott.
Hogy fér el bennünk az, ami templom
és kenyér, bűn és tisztulás, útvonal
és útvesztő, a hullazsákok
határozott tagadása?
És nem azért, hogy sokszor
halld, de az a legőrültebb
szerelem is.
Lakás leszek, de most még
a saját lakásomban is félek
egyedül lenni.
Ajtót kell nyitnom az ellentmondás
inkarnációjának, csak így működhetek
tovább, ha úgy döntök. Mert dönteni
most még nekem is szabad.
Vasas Tamás

a szemedről a festék ahogy
a mocskolódás is lepereg
rólad becsontosodnak a lukak
a lelkeden pont ahogyan
becsontosodik a kihúzott fog
helye és nem lesz már ugyan
meg mind a harminckettő igen
nem maradsz változatlan
de szükségtelen önsajnálatba
temetkezned hiszen akármi
pótolható porcelánból vasból
aranyból néha még műanyagból is
mire vége lesz mert az tuti
hogy vége lesz belőled hiányozni
fog minden eredeti a tüdődet
is belepi a por de te csak
ki ne fújd a füstöt tartsd
magadban amilyen mélyen csak
tudod addig amíg porrá nem változol
Sági Ferenc

A holdról, a félelemről és a visszatérés reményéről szóló, csöndes líra.

Krónikus gyulladás. A rögökig kísér
Pokoli adomány vagy szimpla átok csupán.

Aztán a rohadt gyógyszer, mint egy prosti,
Kéjesen várja, hogy told be a szádba,
Nyeljed a holnapért, újra és újra.

Hat küszöböt már átléptem
A hetedik felé megyek szépen
A sebesség nem a régi már
És oly kihalt az út menti táj

Talán valahol a küzdelem végén
Lesz még sok bátorító élmény
És várnak ölelésre tárt karok
Valahogy elmúlni még nem akarok