Author: Nagy Gusztáv

szonettciklus PM-hez
I-XV.

pipipisti feje alva csüng szívére
hajában nyárfavatták pihéje
pipipistinek hívják mert dadog
ajka kitüremkedett biciklbelső
a hordágyról a fűbe dobta le a mentő
míg delirál kezek nézik át zsebeit
dzsípieszes nyakörvű kutyák szagolgatják
’sok itt a szenvedés
ám az Úrnak is tetsző az kevés’
tűri fel gallérját egy arra járó
egy néni gíroszt hoz neki másnap
’a jobb lator egy tükör’
súgja mint egy titkot
Röhrig Géza

harminc korty felejtés a kannásból
reggelig kitart
a járdából kinőtt bútoraim között
ismét otthon vagyok
mintha ablakomból néznék
két méter magasról látom magam
csörömpölés a konyhából
jé ott még egy konténer volt előbb
rádió
gyerekeim kacagnak
– hé dobjál meg vagy két kilóval
a holnap esti otthonra kell
Zalán György

Zimankó van,
fagyos napok,
kihűlt tájon
magam vagyok.
Rezgő árnyak,
lassú halál,
hideg minden
melegre vár.
Ötvös-Németh Edit