Author: Molnár Míra

Mikor nagymamák indulnak harcba,
mikor mindenki ragadozó fajta,
mikor csomagokért folyik a csata,
mikor nélkülük nem mehetsz haza.
Akkor van a szeretet napja,
az ajándékot, aki kapja, marja!
Mikor megszólalnak vadul a dudák,
mikor türelmetlenné lesz a világ,
mikor oly sok pulyka szebb létre tér,
mikor a Mikulás a kéményen befér.
Akkor van a szeretet napja,
az ajándékot, aki kapja marja!
Amit a fenyőfák rettegve várnak,
földre zuhannak, kik eddig álltak,
meleg szobába meghalni cipelik őket,
s pár nap múlva szemétre kerülnek.
Akkor van a szeretet napja,
az ajándékot, aki kapja marja!
Branyó

Önreflexív vers a feltételes létmódról, a művészetformák és az önazonosság lehetőségeiről.

Lehetnénk kertészek, kik fejenként
Észnek magvát ültetik,
Helyenként esélynek csíráját bajjal öntözik.

Lehetnénk zenészek, kiknek
Szenvedélye szabadon száll a dallammal.

De színészek vagyunk mi.
Díszletei a világnak mind.

Elveszett csillagként,
Sárga reménnyel világítva várni..
Hogy tudósként,
Kaland kedéllyel, kutatva feltárjon

Az ismeretlen, önként,
Távol, tudatlan bízva szeretni..
Vak fénnyel ragyogva merengni,
Tudva, a csillagász megtalál keresni..