Author: Mélosz

Nem akarom, hogy Isten kertjében miattam káromoljatok
Az Ő neve hagyja el borgőzös szájatok
Mikor fagyos földön nem fog csákánytok
Alszik a föld, pihen
Hagyjátok, sebet rajta ne ejtsetek
Ne zúgjon értem rozsdás harang
S kísérjen azt sem tudom ki, s honnan
Keresztet vetni régen elfelejtettem
Ostya íze szájamat sohasem érintette
Eskűt szegett
Esküt szegtem
Holtomiglan
Holtomiglan
Urnámat keze soha ne érinthesse
Hamvaimat ne bántsa könnyes tekintete
Havas föld sírhanton nyomait meg ne őrizze
Mely alatt nyugszanak szüleim, kikhez megtérek
Kovács Zsolt

Úgy mondi az „Fáma”
Szar a hideg szénékű’!
S
Sorolhatnám zengzeteg idézetek
Végtelen oszlopaival
De
Nem erről szerettem volna írni
Drága hanem arról hogy
OTT
Hagynék csapot-papot
CSAK
Jutna nékünk „odú” ahol
TE
Várnál vacsoránk Vígan kevergetve
Várnál
Ölelkezésünkre
Azon törve buksicska bóbitád
Vajh az új seprő
Jól seper-e

Ui.:
Az ereszt, azt most hagyjuk későbbre.