Author: Kozák Mari

15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KOZÁK MARI:
2017 FEBRUÁR
Már esteledett, az ablak beengedte a sötétet, az meg rátelepe-
dett a díványra, majd végigkúszott a szegényesen megterített
asztalon, és a sarokban állt meg, pontosan a kislány mellett.
A szoba majdnem üres volt és rettenetesen hideg. Egy ko-
pott dívány – örökölték nagyitól, aki tavaly ment el tőlük
örökre – néhány rongyos takaróval a tetején, egy háromlábú
asztal, melynek a hiányzó lábát téglák helyettesítették. Egy
öreg komód, melyben az a néhány ruha ölelgette egymást,
amik megmaradtak abból a régi életükből. Tetején ült a kis-
lány babája, színes szoknya, fehér blúz, egy kötött kabátka
mutatta, hogy milyen jó dolga van, és legalább ő nem fázik.
Odakint a mínuszok szaladgáltak, és ha kinyílt az ajtó,
rögtön be is osontak a szobába és a konyhának kinevezett
néhány lépésnyi előtérbe. Az ajtók csak jelezték, hogy vala-
ha azok voltak, az ablakot fekete rongyszőnyeg takarta, de a
hidegtől nem védett picinykét sem.
Az erdőben találtak rá a kunyhóra, egy meleg nyári napon,
mikor sétára indultak, és azon gondolkodtak, mi lesz velük,
ha az a szerény kis ház is elvész az adósságban. Volt némi re-
mény, hogy sikerül kilábalniuk a bajból, de akkor lett beteg
nagyanyó, és a gyógyíttatás, a kórház, a gyógyszerek… hát el-
fogyott a megtakarított pénzecskéjük. A temetés költségei is
magasak voltak, a baj meg nem jár egyedül, apa is elvesztette
munkáját.
Dolgos, erős ember az én párom – mondogatta az anya –
majd csak talál