Author: Kővári K. Tibor

A csillag halvány fénye ring a hullámokon.
Behunyt szemmel pihen, mert elfáradt nagyon.
Oly hosszú volt az út az égi téren át,
Kerülve kósza üstökösnép szikrázó záporát…
Úgy vágtatott, mint szilaj, játékos kiscsikó.
Röpült, hisz fürödni hívta őt a földi tó!
S most, hogy lemosta a hosszú út porát,
Nyújtózva hallgatja a békák kórusát.
Bókolva hajlong a nádas. A langyos esti szél
Virágillattal telt rétekről mesél.
A sok csillag-társ fent, – megannyi lampion
Fényesen köszön rá az égbolt-ablakon.
Ezüst színt hint a tóra a vándor telihold.
Lábujjhegyen oson egy álomőrző kobold.
Elalszik a csillag, lehunyja sugarát,
Éji manó vasalja a szikkadt űrruhát.
A HÉT ALKOTÓJA: LEÉ JÓZSEF
Juhi munkája 2021. augusztus, harmadik díj
Leé József: Bánom is én
című kötete újra kapható.
Keresse terjesztőinknél vagy
szerkesztőségünkben!

Béke lengi át a hó-dunnás földet,
csengettyű hangjával angyal száll,
gyermekeknek vaníliaillatú kalácsot törnek,
aki várta, az mind megváltást talál,
kisimult arccal örülnek a meggyötörtek,
új hajnalt hozott az égi fénysugár,
s hozsannánk öleli körbe a Földet:
mindenki érzi: megtört a halál.
Kővári K. Tibor

A barát nem búcsúzik,
készül a találkozásra.
Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.
A földi lét reményillúziójából
érkezésedről írt talán egy égi honlap.

Dimenziót váltó távozásod
zsilipet nyit az emlékezésnek.