13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KŐRÖSMEZEY DÁVID:
A CSODA VISSZATÉR
G
yerekkoromban volt egy bácsi, aki minden
Mikulás alkalmával eljött hozzánk, és a ta-
náraink írta versekkel jellemzett minket,
mintha ő lenne a mindentudó. Imádtuk
ezeket a Mikulás-ünnepségeket. Nekem ő
volt a Mikulás-kép a fejemben, egészen addig, amikor 12
vagy 11 éves koromban L. L. – maradjunk csak ennyinél –
eltávozott az élők sorából.
És ismét eljött a Mikulás-ünnepség. A Vészhelyzet Ala-
pítvány munkatársai olyan csodálatos Mikulást rendeztek
nekünk, mint azelőtt talán soha. Meghívtak egy híres gye-
rekegyüttest is, a csomagban nem cukorka meg csoki volt,
hanem hátizsák, és benne minden, ami szép és hasznos.
Én azonban csak ültem lehajtott fejjel az asztalnál, és ke-
servesen zokogtam. Emlékszem, az egyik kis krampuszlány
odajött hozzám, odatérdelt mellém, megölelt, és megkér-
dezte, miért sírok. Még puszit is kaptam. Ettől igazából
még meg is hatódtam, tehát hatványozódott a sírhatnék,
azonban csak annyit mondhattam neki: a meghatottságtól.
Maga felé fordított, és még jobban megölelt.
Azonban amikor felmentem a fiúkörletbe társaimmal,
nekik elmondtam: hiába, hogy tudtam, hogy ki a Mikulás,
hogy az egész miről szól, nekem ő volt a Mikulás, és
azzal a nappal nekem ez fájó ponttá vált az életemben.
Ma, 2021. december 5-én jöttem haza a vonattal,
egy vélhetően szellemileg sérült felnőttel, akit testvé-
re vagy fiatalos anyja kísérhetett haza. És a fiú olyan
lelkes volt! Mondta kísérőjének, hogy ké
Author: Kőrösmezey Dávid
-
A Csoda Visszatér