Author: Kalla Éva

10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
KALLA ÉVA :
GONDOLKODÓ
Parányi volt, aprócska, akárcsak egy kisebbfajta manócska,
a pofikája is épp olyan. Zöld ruhácskájában, sipkájában, és
cipőcskéjében egybeolvadt a vadgesztenyefa leveleivel. Ám
csöppnyi fehérszínű nadrágja ezüstös fénnyel szerteömlőn
ragyogott ki az ágak közül a félhomályban. Alkonyult már.
Mintha az öreg hold telepedett volna le oda fáradságos égi
sétája közben megpihenni egy röpke időre. Várakozón tekin-
getett körbe-körbe, s nyugtalanul izgett-mozgott, már-már
attól kellett tartani, eltörik alatta a vékony ág, s lepottyan
a magasból. Hosszú idő telt el, mire megérkezett a lány.
Ugyanolyan öltözékben volt, mint a kisfiú. Felkúszott a fa
törzsén, letelepedett a fiúcska mellé, s hosszasan ölelte.
– Késtél, nagyon-nagyon féltem, mert azt hittem, nem
jössz vissza.
– Dolgom volt.
– Mi?
– Csokoládét csempésztem egy árvaházba.
– Olyan árváknak, amilyenek mi vagyunk?
– Mi nem vagyunk árvák, csak a szüleinknek most el kellett
menniük egy másik szigetre, ahová nem vihettek magukkal.
– Miért?
– Elmondták nekünk, nem emlékszel? Azért, mert bajuk
esne otthon.
– Miért?
– Mert gondolkodnak.
– Honnan szereztél csokoládét?
– A csokigyárból.
– Beosontál? Nem vett észre az őr?
– Ügyes voltam.
– És furfangos. Az árvaházba is beosontál?
– Igen, a gyerekek már aludtak. Letettem az ágyukra, fel-
ébredéskor majd mennyire örülnek, és a gondozók is csodál-
koznak. Jó érzés.
– Nekem rossz érzés volt, hogy késtél.
– Azt a