Author: Gulácsi Mária

Háború dúl.
Békéért kiáltok.
Bűntől gyötrődve
lelkem terhét hordozom.
Feloldoz tán az Isten.
Ha van Isten!
S kérdem én, Uram
elég-e a hit, hogy méltón
áldozzak előtted.
Zsoltárom a tavasz.
S az április?
Bolondos és csalfa.
Szelíden szólongat,
nesztelen hív, csábít,
ha hallgatag vágyam
magába roskadva
elkorhadt kereszten pihen.
….de a hit szilárd.
Erősebb mint edzett acél.
Nem járja át rettegés,
meghalni sem fél…
Menni, menni, menni kell!
Mikor folyók felszínén
tükröződnek az esti fények
elülnek hideg tavak arcán
gyűrűzve a remegések.
Bella Beáta