Author: Drégely István

Megszülettem.
Éltem.
Halok.
Egy perc, és már itt se’ vagyok.
Zalán György

Teremtő Isten! Pirulnod kellene,
mert mit tettél azon a bizonyos
hat napon?
Ó, igen! Világot teremtettél –
s ím a hetedik napon máris pihentél,
és nem gondoltál arra, hogy egyszer
még munkára görcsölt kezeddel
gyémánt-ragyogásra csiszolt Embered
tanulván Tőled ezt-azt, rajtad úgy lépett át,
hogy magának nem adott hat napot
– csak huszonnégy órát –
és máris új világot teremtett.
Drégely István

Gyászvers egy elveszített társ emlékéről, a közös élet maradandó nyomairól.

Megint itt vagyok
a szóróparcellatéren,
ahol a vízoszloppal
magasra emelkedett
tested por martaléka
– a gravitáció parancsára –
alázuhant az is a virágágyásra,

én is csendben ülök a padon,
pedig kiáltani,
jajongani kellene Érted!