Author: Dezső Kata

Erős képekből építkező vers a veszteségről, az emlékezetről és a közös őrzés tapasztalatáról.

Glóriát vetett rád a tompa utcalámpafény
először hagytuk ki huszonhatodikán az ünnepnapi háborúkat
hideg volt a kezed az esőtől
testedről foszlottak az évek

Azóta sok reggel elmúlt sok napsütéses óra
a kerti színek egy árnyalattal világosabbak lettek
a természetben nincsenek stádiumok a gyászra
ma öt éve vágtuk ki a körtefákat