Author: Branyó

egyszerű lejutni, szenteste napját írtuk,
árusok terítették ki szedett-vedett
portékájukat széthajtogatott kartondobozokra,
illegálisan, legálisan, mit számít ez most,
elvégre ünnepre készülünk, igen, a rendőrök is;
akinek ma jutott eszébe, hogy „a franc essen belé,
meg kell hosszabbítanom a bérletemet” az
megszívta rendesen, akkora a sor, akárha ingyen adnák,
eljött hát az alkalom mobiltelefonnal regényírásba kezdeni,
végigvinni a legbrutálisabb Sudoku-feladványokat,
morgolódva kurvaanyázni, jegykiadó-automatát rángatni,
vétkeseket keresni földön és mennyben, pokolban, hiába,
az felfurakodott miközénk ördögöstül pont erre a napra,
áfás számlával kéri, kefélt volna inkább cipőt az apja;
e percben szinkronúszókat megszégyenítő elfordulással
a sor minden szempárja a tucatnyi közterület-felügyelőre
fókuszál, tetves állatok, elkobozni az életveszélyes
karácsonyi fényfüzéreket, a ponyvairodalom remekeit,
a gyönyörű, védett hóvirágcsokrokat, ez aztán a munka,
szoktak maguk egyáltalán tükörbe nézni basszákmeg,
íme, csoda történik: a plexiablak résén kiröppen egy
fehér galamb, miközben valaki mosolyogva
áldott, békés karácsonyt kíván szakaszjegyével a kezében
a sírógörcs szélén álló pénztároskisasszonynak.
Pethő N. Gábor
2022. január, első díj

Látod, tesó, hideg volt az este.
Vándorolhat, aki menni mer.
Észak felé nagybátyánk kereste,
Münchenig még eljutsz bármivel.
Karmot növessz csupasz sziklafalra,
gleccser fölött szállhat forró szél,
alföldeken gyúlhat száraz szalma.
Valaki tán túl sokat beszél.

Karácsony este, fények tüzek estje,
millió apró láng lobban föl repesve.
Apró csillagok kiragyognak, élnek,
fényt adva ez örök sugaras éjnek.
Fölragyog ekkor a könnyes szem is,
szeretet lángja gyúl a szívben is.
Mert ez estén nem lehet, csak szeretni,
és mindenkinek örömet szerezni.
A szeretet lángja fölér a nagy égig,
újév küszöbén elér az újévig.
E földgolyón mindenhová elérnek,
s beragyogják a most induló évet.
Fazekas István
Reno: Karácsony

Késő őszi estén,
ha elballag a nap,
kertemben morzsányi
meleget se hagy!
Ha nincs vastag takaród,
hogy körülöleljen,
reggelre már talán
megdermeszt a fagy!
Két sünim is didereg,
falevelet gyűjtöget…
Meleg vacok csak a vágyuk,
benne puha-pihe ágyuk.
Elkészült végre a kuckó!
Befészkelte magát mélyre
Süni Lackó, Süni Pockó.
Hely van bőven, hát elférne
két kis sün, ha jól megférne…
Ámde van egy problémájuk!
Hová kerüljön az ágyuk?
Magában mindkettő fázik,
a tesó testmelegére vágyik.
Viszont ha meg összebújnak,
a tüskéik nagyon szúrnak…
Így aludni nem lehet!
Vidd arrébb a feneked!
Gyere vissza mégis, segíts!
Hideg éjjel te melegíts!
Így aztán alig nyughatnak,
folyton ágyat tologatnak.
Kajuk Gyula

Régmúlt, hogy szemedben láttam.
Abban a gyönyörű csillogásban
a szenvedélyt,
amivel rám néztél, megigéztél.
Sóvárogva, szerelmet remélve,
szerelmet ígérve.
Rég múlt, és azóta hiába várom,
hogy holtomig tartson ez az álom
Szamócza

Pirítóst sütöttem a pirítós sütőben,
S magamat árammal többször megütöttem!
Túléltem persze, hisz arról mesélek,
De többé ne kérj tőlem pirítóst, kérlek!
Bundás kenyeret kértél, s én elmentem vadászni!
Hisz a te bundád nem lehet akármi!
Lenyomtam egy medvét, de koszos volt a bunda,
(állítólag már ő is unta)!
Megfojtottam még egy 20 méteres bálnát,
Hogy kölcsönkérjem a háját!
Későn tudtam meg, hogy nem így készül a bundás!
Lett is a bálnák közt ujjongás!
Végül strucc tojásért mentem le a kis közértbe,
De neked semmi se jó, hát ment minden a szemétbe!