Author: Ádám Orsolya Mária

bolondok vagyunk
józan őrültek
zöldülő szigeten
megvár a nyár
vakondok, patkányok
angyalok szültek
szabadulhatsz
mint öreg szamár
semmivé választott
könnyű kísértés
kivágott bokorra
ültetett rét
így legyél barátom
könnyebb a nappal
habarcsot borítok
holnap eléd
szemtelen sátorban
kihűlve dalol
megvádol ezeregy
nászéjszakád
tévedhet, trónolhat
kétes bíróság
önmagát emésztő
ártatlan vád
kalandot űzöl
dallamot dúdolsz
fakuló bakancsod
holnapig kell
megvárom, amíg
a vécében úszol
addig a kislány…
…addig a kislány nem alszik el
Székely-Máté László

A múlt szelindekjei
sivatag-forrón marcangolnak.
Lelkemen kérges fognyomok
nem hiába voltak az őrült angyalok.
Parázsló homok, kifent kövek
lettem harminc évesen ősöreg.
Az erőszak a félelem tragikomédiája,
nem hiszem, hogy énem a megváltást várja.
Ádám Orsolya Mária

Kirakat alatt a körúton
kutyamódon az ember
halkan nyüszít, szólni nem mer
talán feladta már, hogy ember
Merre repülnek sóhajok
ezrek lelkéből a vágy
talán jó lenne kényelmes
otthon, szolid megvetett ágy.
De ki törődik most ezzel?
Hazafiság duzzad a mellen
s büszkék vagyunk bűnhődve
piros, fehér, zöld mezben…
Nagy Gusztáv